Reménység és gyógyulás

2018-02-01 Gergely Csilla 0 Comments

Már hagyomány, hogy városunk keresztény felekezetei is csatlakoznak a nemzetközi ökumenikus imahéthez, melyet idén január 21 és 28. között rendeztek. Az imahét kiemelt témája a társadalmi igazság és a kegyelmes szeretet hangsúlyozása, valamint az üldözött keresztyénekkel való szolidaritás.

Keresztény hitű emberek, főként katolikus és református testvérek gyűltek össze január 24-én, szerdán délután a Szent István Házban, ahol Mező István református lelkész és felesége, Mező Istvánné segédlelkész szolgáltak. Az ökumenikus imahétre kiadott tájékoztatót Mező István olvasta fel, melyet idén a Karib-térségben élő keresztény testvérek állítottak össze, akik a modernkori rabszolgaság problémájára hívták fel a figyelmet.

Az ajánlások közül Mező Istvánné János evangéliumának igéjét (Jn 14, 25-27.) magyarázta, reménység és gyógyulás címmel:
„Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”

Az igerész alapján szólt a vigasztalás és a békesség témájáról. Nemcsak Jézus tanítványainak, a megmaradt tizenegynek volt szüksége vigasztalásra a búcsú órájában, hanem mindannyian vigasztalásra szoruló emberek vagyunk, hiszen mindannyiunknak vannak nyomorúságai, nehézségei, keserűségei. Hogyan és mi módon kaphatunk vigasztalást? Az emberi szó kevés. A vigasz az, amikor a földi veszteségből örök nyereség lesz. Erre a vigasztalásra egyedül Isten képes. Ezért ígéri Jézus a vigasztaló Szentlelket, akiről azt mondja, hogy mindenre megtanít és eszünkbe juttatja azt, amit ő mondott, tanított erre az életre és az örök életre vonatkozóan.

A másik fontos üzenet ebből a szakaszból az ő hagyatéka és az ő békessége. Elküldi az ő Szentlelkét és békességét, amely körülményektől független, belülről fakadó erő. Ez a békesség elsősorban Istennel való megbékélés, amelynek következménye sorsunkkal, egymással és önmagunkkal való békesség.

Reményik Sándor Békesség Istentől című versében a következőképpen írja le Isten békéjét: „Örök hullámzás a víz felszíne. / De lent a mélyben háborítatlanul / Pihen a tenger s az ember szíve, / Hadd hullámozzék a víz felszíne. / Békesség Istentől.” Ez Isten ajándéka a számunkra.

Másnap, január 25-én, csütörtökön délután a Református Gyülekezeti Házban találkoztak a testvérek, ahol Szántó József apátplébános és Taczman András diakónus szolgáltak. Szántó atya szentbeszédében Jézus Krisztus életéről elmélkedett, aki rövid földi léte során megtanította mindazt, ami ahhoz kell, hogy üdvözöljünk. Az Igét hirdető Jézus az Atya akaratát teljesíti és elhozza Isten országát. Ehhez azonban nyitott szívekre van szükség!

Manapság azonban egyre több a zárlatos szív, fejére fordult a világ értékrendje, amiből a sok szenvedés következik. Széthulló családok, csere-bere párkapcsolatok, fél nemzetnyi abortusz – sorolta a negatív példákat Szántó atya. Ezt éri el az Istentől távolodó tendencia. Nem tudhatjuk, mikor jön el az utolsó óra, ezért is van égető szükség a változásra: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az Evangéliumban!” A történelem során is volt példa a megújulásra: a háború után a leigázott települések is újjáépültek, de ez az építkezés elsősorban az emberek lelkében kezdődött. „ El ne tévesszük a célt, hogy mindnyájan hazaérkezzünk!”