Rudnay a költőlelkű festő

Rudnay Gyula festőművész születésének 140. évfordulója volt január 9-én. Ezen az estén a Szikra Galéria, A hónap műtárgya sorozatában – alkalomhoz illően – az alkotó, Anya gyermekével című festményét választotta ki bemutatásra.

A szokásos komolyzenei felvezetőben a művészetre való ráhangolódásban, a vonós hangszereké volt a főszerep ezen az estén. Rudnay Gyula, ha nem festett, szívesen hegedült, – hogy ezzel is méltóak legyenek emlékéhez – a Palotásy János Zeneiskola növendékei ilyen zeneműveket szólaltattak meg.

Rudnay Gyula életéről, a kiállított képről, az őt személyesen ismerő unoka, dr. Rudnay Gyula mesélt, kinek megadatott, hogy láthatta alkotni a festőművészt.

Rudnay hétgyermekes családban élt, apja kocsmáros volt, aki pártfogolta a hozzá betérő művészeket, akik sokszor nem tudtak neki fizetni, ebben aztán tönkre is ment. Szerette volna, ha fia is zenész vagy színész lesz, de anyja inkább papnak szánta. Már gyermekként ügyesen rajzolgatott krétával, látszott, hogy ehhez van tehetsége. Apja halála után a fővárosban a cégérfestő mesterséget sajátította el, hogy kenyérkereső szakmája legyen, de rövidesen Münchenbe utazott. Hollósy Simon iskolájában képezte tudását és részt vett a nagybányai művésztelep alapításában is, bár nevét ilyen összefüggésben nem emlegetik. Tanult Rómában és Párizsban, de nem volt olyan mester, aki igazán hatott volna művészetére. Kereste stílusát, hogy megtalálja önmagát. Az életében szédületes gyorsasággal egymást követő izmusok sosem zavarták meg művészi célkitűzésében. Dr. Rudnay elmondása szerint az 1900-as évek elején volt egy depresszív, fekete korszaka, mikor sötét színekkel rajzolt, – grafittal és szénnel, – sötét alakokat, sötét háttérrel. Ezeket a műveit később megsemmisítette, alig maradt meg ilyen alkotása. Akkori szerelme – Annuska – tragikus elvesztése okozta lelki válságát, ami befolyásolta egy időre művészetét is.

Rudnay Gyula festőművész egyszer azt mondta: „ha képet néz az ember, a lelket kell látni, a képnek a lelkét, mit akar a kép az én lelkemnek mutatni, mit akar belőlem kihozni”.

A január hónap műtárgyának választott festmény, az Anya gyermekévek, már tökéletes jellemzője az igazi Rudnay stílusnak. Ha három részre felosszuk a vásznat, egy része a földanya, kétharmad az ég mindenkor, ha képein tájat ábrázolt bármilyen figurával, ez a beosztás ott megjelent. A festményen ábrázolt pillanatot meg kellett ragadnia, – általában egy nap alatt befejezte festményeit, – ezt valószínűsíthetően be kellet fejeznie néhány óra alatt. Csodálatosan megalkotott sajátos műről van szó, ami nemcsak technikájában egyedi, de az 1920-as években kifinomult festői vonalakkal megalkotott művekre hasonlít. A kép háttere nem érdekes, bárhol lehet az Alföldön, ahol a tót menyecske élhetett.

A 1925-ös milánói tárlatot követően Rudnay Gyula művészetére itthon és a nemzetközi téren is felfigyeltek. Elismerték, meghívták tanárnak a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 24 éven át tanított, közel kétezer tanítványa lehetett. Egy ideig rektora is volt az intézménynek. Munkásságát 14, elsősorban nyári művésztelep alapítása is jelzi. Közülük a hódmezővásárhelyi, – ami első volt az országban – és az idős korában alapított bajai még ma is működik.

Időszakának legnagyobb festőjeként tartották számon, hatalmas megbecsülésnek örvendett. Rudnayról megjelent korabeli sajtócikkekből ragadott ki szemelvényeket Metykó Béla, ezek tükrében mutatva be a festőművész nagyságát és elismertségét. Elhangzott róla, hogy nagyon ritkán adott interjút és meggondolta azt is, hogy mikor. Nem szívesen szólalt meg a nyilvánosság számára, szerinte művész helyett a művészete beszéljen. „Úgy vagyok a festéssel, mint a költők a versírással, ha valami belső kényszer nem hajt, nem tudok festeni, én költő vagyok, aki az érzéseit színekkel fejezi ki” – nyilatkozta magáról egy alkalommal. A két világháború közötti és az azt követő időszak legmagasabb kitüntetéseivel ismerték el munkásságát, Corvin-koszorú és Magyar Corvin-lánc birtokosa, Kossuth-díjas valamint Magyarország kiváló művésze címet adományozták neki.

Napjainkban nincs elismerve úgy Rudnay Gyula művészeti nagysága, mint amit megérdemelhetne.

Demeter Gábor

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Demeter Gábor

Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?