Képesség a halhatatlanságra

2018-01-192018-01-18 Taczman Mária 0 Comments

Tavaly posztumusz kiállítás nyílt Jászapátin Szalkári Rózsa életművéből. A jászapáti születésű, 2017. januárjában elhunyt festőnő olyan alkotásait lehetett megtekinteni a Vágó Pál Múzeumban, melyeket ilyen formában együtt a nagyközönség még nem láthatott. Az október 6-i megnyitón számos rokon, barát, tisztelő, volt munkatárs érdeklődött az egyik legpompásabb jászapáti festőtehetség eddig ismeretlen képei iránt.

A szülőföldjéhez ezer szállal kötődő festő emléke előtt Kökény Gábor tisztelgett. „Cserebogár, sárga cserebogár” – hangzott el a megnyitó ünnepség elején a művésznő kedvenc versének refrénje Petőfi Sándor Szülőföldemen című költeményéből.

Farkas Ferenc polgármester felidézte a művésznőhöz kötődő kétéves barátság emlékeit, kiemelte példaértékű szorgalmát, tehetségét, határtalan precizitását. „Az Isten áldotta tehetség misztériuma lebeg most itt előttünk” – nyitotta meg a tárlatot az érdeklődők előtt. Kifejezte örömét, hogy a Kossuth Lajos úti Kiállítótérben méltó helyet kaptak a festmények mellett relikviák, használati tárgyak, dokumentumok a Szalkári Rózsa szobában. A Kossuth úton a gazdag életmű keresztmetszetét bemutató kiállításon bizonyítványok, elismerések, díjak, oklevelek, szakdolgozat, fotók adnak ízelítőt egy páratlan tehetség és művészlélek mindennapjaiból, életviteléből. „Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra” – idézte Csontváry-Kosztka Tivadart a városatya.

Dobosné Erzsike levelét Deli Julianna olvasta fel. Az októberi születésnapra emlékezve a levélíró is felidézte a művészhez fűződő régi, nagyon jó barátságát. Megemlítette a festőnő élénk közéleti tevékenységét, művésztelep szervező, fiatal tehetségek kibontakozását segítő munkáját. „Nővérem helyett nővérem volt. Nekem Rózsa jelentette Jászapátit” – szólt a levél végén. A most bemutatott képek mellett négy ajándék festmény talált gazdára. Az életműből az egyik rajzórát – szorgosan alkotó diákokkal – megörökítő festményt a Gróf Széchenyi István Katolikus Gimnázium kapta. A temetőben című alkotás Kladiva Imre atya plébániai szobájának dísze lesz majd. Frici cica is ihletett egy képet, ennek tulajdonosa a szomszéd Sági Zoltánné lett, aki a művésznő halála után is vigyázott 12 éves koráig a macskára. Az utolsó szüret című festmény egy családi alkalmat dolgoz fel: így marad is családi körben, hiszen ezt a képet a művésznő húga, Katika vette át.

Szalkári Rózsa festőműhelyének eddig ismeretlen alkotásai között megcsodálhatóak a jászsági tájat ábrázoló festményei, templomai és csendéletei. Ebben a gyűjteményben azonban kitekint a művésznő az áldott szülőföld határain túlra is. A tárlat bemutatja vízióját a Lánchídról, a Jászai Mari térről, Hajdúszoboszlóról, Bakonybélről, a Balatonról, Badacsonyról, Tökölről, a Velencei-tóról, a Dunáról, a felvidéki Pöstyénről és a Tátráról. Festményeiről sugárzik hazája, szülőföldje és az emberek iránt érzett szeretete. A számára oly kedves virágkompozíciókat is láthattunk: amarillisz, vadvirág, labdarózsa, sárgaliliom, margaréta, őszirózsa, nárcisz, napvirág és hóvirág gyönyörködtette a szemet. A változatos témákon túl a művész által használt technikák sokfélesége jellemezte a kiállítást. Az akvarellen kívül tollrajz, tempera-, grafika-, ceruza- és olajkép is megjelent a kiállított művek között.