Életem legjobb döntése volt

2017-12-312017-12-30 Ács Tibor 0 Comments Európa bajnok, Szabó Zsófi

Szabó Zsófit – attól függetlenül, hogy befejezte idén (2017-ben) aktív versenyzését – a Yakuzák SE főhadiszállásán, az Y Házban találtam meg. Mivel éppen nem vezényelt edzést utódainak, volt időnk visszatekinteni arra az útra, ami az Európa-bajnoki címhez vezetett.

Milyen sportágat választottál gyermekkorodban? Egyből a kyokushin karate mellett tetted le a voksot, vagy egészen más területen próbáltad ki magad?
Domoszlón születtem 1989-ben és ’97-ben egyből a karatéval kezdtem. Igaz, én bokszolni szerettem volna, de édesanyám lebeszélt róla. Azt mondta, hogy nem szeretne monoklikat látni rajtam és azt sem, hogy szétvert arccal érkezzem haza. Hallgattam rá, így a szomszédos faluban találtunk egy klubot és ott kezdtem el karatézni, egészen 2011-ig. Ez idő alatt szép sikereket értem el, főleg formagyakorlatban, amiben kétszeres junior Európa-bajnok lettem. De emellett az utánpótlás korosztályban rengeteg magyar bajnoki címem volt, formagyakorlatban és küzdelemben is.

E szép eredmények után bekerültél a válogatottba is. Ott ismerkedtél meg a Yakuzák SE versenyzőivel és edzőjével?
Igen. Amikor Agócs Tibor lett a válogatott edzője, – majd a szövetségi kapitánya –, az ő edzéseire jártam 2005-től kezdődően. Már a kezdeteknél mondta, hogy lát bennem fantáziát és azt is, hogy jöjjek ide, Jászberénybe egy-két edzésre. Eljöttem egy összevont női küzdő edzésre és itt maradtam. Már sokszor elmondtam, hogy a Yakuzák SE-hez való igazolásom életem legjobb döntése volt. Visszatekintve eddigi pályafutásomra ezt ismételten meg tudom erősíteni, hiszen ha nem ezt teszem, bizonyára nem ilyen irányba alakul az életem.

Nos, akkor térjünk rá, hogyan is lettél – a felnőttek mezőnyében – Európa legjobbja két alkalommal is.
Mint minden más sportágban nálunk is a hazai versenyeken való jó szereplés előzi meg a kontinensbajnokságra való kijutást. Természetesen már a magyar bajnoki cím elérését is komoly felkészülés előzte meg minden évben. Majd összesen hét alkalommal indultam az Eb-n, abból született két bronz-, egy ezüst- és két aranyérem. Érdekes, hogy számomra ezek közül nem az Eb-elsőség megvédése volt a legnehezebb, hanem az előzőek. 2014-ben – a második bronzérmem megszerzésekor – már többen mondták, hogy nekem állt volna a zászló, de hát ebben a sportágban is a bírók döntenek és ők másképp látták. Aztán a 2015-ös lengyelországi viadalon simán mentem a döntőig, de ott leblokkoltam és a második hely jutott számomra. Természetesen nem adtam fel, sőt mindez arra ösztönzött, hogy gyerünk tovább! A kitartó munka 2016-ban meghozta eredményét, sőt még 2017-ben is az én nyakamba került az aranyérem. Külön örömömre én lettem a legtechnikásabb női versenyző is. Lehet, furcsának tűnik amit mondok, de számomra ez a cím legalább annyit ért, mint a legfényesebb medál. Még egy pikantériája volt az első Eb-arany megszerzésének, mégpedig az, hogy a döntőben Isis Pinilla nevű sokszoros Eb-első és dobogós, világkupa helyezett lányt sikerült legyőzni, akitől az első Eb-n az első körben kikaptam.

Az Eb-elsőséged megvédése után befejezted a versenyzést. Szokás mondani, hogy a csúcson kell abbahagyni. Te is így gondolod?
Igen, ez tudatos tervezés volt, hogy mikor fejezem be sportolói pályafutásom. Valamint az is, hogy maradok a tatami mellett, és megpróbálom átadni az éveken át felgyülemlett tudásomat, tapasztalatomat. Rengeteg kisgyerek jár ide hozzánk az Y Házba, akik között sok a tehetség, és bizonyára többen vannak, akik akár nálam is magasabb célt tűznek ki maguk elé. Ebben úgy érzem, sokat tudok majd segíteni.

A kyokushin karate nem éppen a „kisasszonyok” sportja, hiszen ütések, rúgások sokasága van egy versenyen. Gondolom, hogy a saját pályafutásodat alapul véve mégis ajánlod a hölgyeknek.
Természetesen, annál is inkább, mert mostanság sajnos előfordul, hogy egy-egy fiatal, vagy akár középkorú hölgynek is meg kell védenie magát. Ha megtanulja az alapvető önvédelmet, már az sokat ér. De ha valakinek nagyobb ambíciói vannak, akkor vágjon bele és csinálja komolyan, tegye oda magát és valósítsa meg az álmait. Így amikor majd 30 éves kora után visszatekint fiatalabb korára, azt láthatja, hogy amit eltervezett, az megvalósult és nem maradt benne hiányérzet. Csak az elért szép eredmények maradnak meg számára, a sok izzadságos munka, amit belefektetett, az pedig egy hatalmas tapasztalat, amit az élet más területén is kamatoztatni tud.

Te miben látod az Y Ház azon szlogenjét, hogy „az élet iskolája”?
Kezdem azzal, hogy ebben az építményben nagyon sok társadalmi munka van, amiből a versenyzők is igencsak kivették a részüket. Ezzel – azon kívül, hogy egy csodálatos otthont teremtettünk – azt szerettük volna elérni, hogy már a gyermekkortól kezdődően szembesüljenek azokkal a nehézségekkel, amelyekkel az életük során fognak majd találkozni. Az edzések után pedig mindig helyzetelemzést tartunk. Ez azért fontos, hogyha valaki több fontos információhoz jut egy-egy probléma megoldása kapcsán, akkor azt később az élete során is tudja alkalmazni, nem esik majd kétségbe. Ne feledjük, hogy a mai digitális világú – számítógépes, okos-telefonos – „Z” generáció olyan hátrányokat hordoz magában, amit nagyon kevesen tudnak majd „ledobni” magukról. Ez a küzdősport és ez a közeg, ami itt van nálunk, az Y Házban erre is megoldást nyújt. Ha valakinek a gyermeke figyelem- vagy fegyelemzavaros, vagy ha csak önbizalom- és önértékelés hiánya van, azokat is szívesen látjuk, hiszen olyan lehetőségeket nyújtunk, amiben megtalálja a számítását.

A Yakuzák SE az utóbbi években a legjobb utánpótlásbázis a kyokushin karate nagy családjában, több Európa-bajnokotok van. Hogyan tovább?
Utánpótlás korosztályban könnyebb elérni sok jó eredményt. Viszont amikor belecsöppen az ember a felnőtt mezőnybe, hirtelen újabb ajtókat kell kinyitni, és egy újabb lépcsőfokot kell megmászni. Azért dolgozunk mi edzők, hogy ezeket az akadályokat legyőzzék tanítványaink és a felnőttek között is hasonló eredményeket érjenek el, mint az utánpótlás korosztályban tették. Bajnokaink mentalitását nagyon jól ismerjük és bízunk benne, hogy a kitűzött célokat felnőttként is el fogják érni.