Zenész a családban

Azt gondolom, ha elérkezik az ideje, a szülői létezés egyik legkomolyabb fejtörését az okozza, hogy milyen hangszeren is tanuljon a gyerek.

Nyilván ezt valami kusza álmodozás előzi meg kinek-kinek habitusa szerint, mert van ki Paganinit, van ki Pavarottit vizionál, vagy legalábbis egy kényelmes sétagaloppot a világhír felé, és egyáltalán nem számolva a hosszú éveken át tartó kísérettel is végig izgult nehézségekkel..

Mert, hogy eleinte összeszorított foggal, élelmesebbek füldugóval felszerelkezve kell hogy elviseljék a gyakorlás kezdeti fázisait..

Két eset létezik. Amikor a szülő végre kiválaszthatja a megfelelő hangszert amihez ő kötődik, ő szeret, ő ismer, vagy amit meg tud különböztetni egy másiktól, jó esetben valamennyi ideig tanulta is.

A másik helyzet (ez történt velünk) amikor egy ufó születik a családba, aki mindenféle trükkökkel hívja fel magára a figyelmet, mert csecsemő létére ritmusérzéket mutogat, hogy aztán 2 évesen, leüsse a jobb és bal kezecskéjével a tát és a titit.

Alig később, 2 év múlva arra eszméltünk, hogy az óvodás zeneiskolába jár, így viszont a mi életünkbe sorra léptek be a kiváló zenepedagógusok, mint Kecskés Anna és Kátai Tamás.

A zeneiskola igazgatója, a felejthetetlen emlékű Tímár Gábor minden nyáron kölcsönadta a suli dobfelszerelését, amit több fordulóban boldogan cipeltünk haza.

Aztán később egy jószívű és bőkezű pártfogó segítségével megkapta élete első dobszerkóját, és az akkor, óriásit lendített a tanulás módszerén..

Segítségükkel, tanításukkal és az évek során állandó zenében eltöltött, megszerzett zenei ízléssel, tudással felvértezve, a szorgalmas gyakorlás is meghozta, pontosabban becsődítette ajtónkon az első tini zenekar tagjait, akikkel megalapította a NEXXT együttest. Velük a nyáron tomboltunk egy őrületes, pörgős este a Törpe kocsma udvarán a zenekar búcsúkoncertjén. 10 év együtt, időnként külön, a rock and roll hevében.

Ha dobos a gyerek, vagy falat szigetelsz, vagy megszöksz, ha zenekara is rendre a másik szobában próbál, akkor legjobb ha gyorsan megszereted őket, és kibekkeled, hogy felnőjenek.

Mai napig tartó,így tán életre szóló barátságok is születtek akkor.

Aztán szintet lépve jött a nagy lehetőség, hogy a már országos hírű Magor zenekar dobosa lett Marci.

Szombat este a 10 éves jubileumi koncertjét tartotta meg a zenekar az Ifjúsági házban, egyúttal a második albumuk, a Menedék megjelenését is ünnepelve, és azt hiszem így az írás végére érve megengedhetek egy kis elfogultságot is, amikor is azt írom le, hogy milyen fenséges élmény volt látni, hallani ezt a zenét élőben. A Magor kiváló zenekar, senkit ne riasszon el, hogy metalt játszanak, mert annyi rétege, mélysége, magassága van, ami nem csak ebben a műfajban ritka és szokatlan.

Tudtommal jó pár ilyen írás születhetne, akár egy sorozat is a témában, mert városunkban nem csak a mi családunk van benne, nem csak mi élünk együtt zenésszel, olyannal, aki színpadon is ismertté vált, hanem a sok komoly és könnyű zenész, gitárosok, zongoristák, hegedűsök, akik már sokat letettek a nagy közös zenei asztalra…

Szerző:
Sinka Judit