Konszolidációs móka

A beregszászi társulat már visszajáró vendégként érkezett december 7-én a Főnix Fészek Műhelyházba. Ezen az estén Zelei Miklós Hubertusz című darabjában megidézték a kádári konszolidáció és a rendszerváltás idejét, az új világra készülő emberek vágyait, gyanútlanságát.

Zelei Miklós Hubertusz című drámáját 2015 nyarán fejezte be, és egy esztendő múlva jelent meg a Székelyföld kulturális folyóiratban, Konszolidációs móka egy részben alcímmel. Az ebből készült előadást Berettyán Nándor fiatal színművész rendezte és állította színpadra. Tavaly, az előadás készítésekor az 1956-os forradalom évfordulója volt, ezért nagyobb figyelem irányult az események felé és újra is gondolták azt. Már csak azért is, mivel több, mint negyedszázados függetlenségünk és szabadságunk is 1956-ban gyökerezik.

Az előadás két részre volt bontható. Egy nagyon erős történetre az áldozat és a bűn képviselőjéről – 1957-től a rendszerváltásig –, és egy reális-szürreális életképek, helyzetek sorára, amelyek árnyaltabbá, színesebbé, olykor humorosabbá tették a képet a korról. A kommunizmus Magyarországra gyakorolt hatását, annak működését – helyenként groteszk módon ábrázolva –, közelebb hozta azt a gondterhes és akadályokkal teli időszakot, amelyben egykor szüleinknek, nagyszüleinknek élniük kellett.

A fordulatokban gazdag dráma valójában tábortűzi műsorokat idéző furcsa történet, mely egy temetéssel kezdődik. A mártírhalált halt csepeli martinászt, Montág Ernőt, a forradalmi harcok tevékeny résztvevőjét temetik. A történet a továbbiakban Kapás Julinak, az újpesti Törekvés kenyérbolt eladójának, a vallásos és naiv lánynak – a mártír szerelmének –, a hányattatásait meséli el.

A fiatal lányt megtéveszti egy álpap, Lőrinc barát, aki valójában Vadász Lőrinc, az ÁVH hadnagya. Gyónással és atyáskodó bizalmaskodással próbálja rávenni, hogy vezesse el a még szabadon lévő fiatal forradalmárokhoz. A lány nem sejt semmit, de nem is tud sokat mondani. Hamarosan kiderül azonban, hogy mást temettek el, a szeretett férfi pedig disszidált nyugatra. Julit manipulálják, hogy csalja haza szerelmét, akivel mindenképpen le akar számolni a megtorló hatalom, mert a fiatal munkás irányítóként bátor és szellemes akciókkal vett részt a harcokban.

Emellett, eközben zajlik a hétköznapi élet és megelevenednek képek, rövid jelenetek, amelyek a kor hangulatát, atmoszféráját, közegét hivatottak átadni, gyakran nagyon ironikusan, szabadon, humorosan. Az emberek felvonulnak, munkásmozgalmi dalokat énekelnek, Kádáros vicceket mesélnek. Ezek a rövid helyzetek, életképek sokat meséltek arról az időről, hogy a forradalom és az utána következő szocialista konszolidáció egyszerre voltak szörnyűségesek és mai szemmel nevetségesek.

A sokszereplős előadásban a Vidnyánszky Attila alapította beregszászi társulat színészei több figurát is megformáltak. Főképp az álpap sikeredett igen élethűre, Kacsur András hátborzongatóan hitelesen formálta meg a hiteltelenségét paposságával palástoló papot.

Pokoljárás, alászállás volt ez a dráma, mely egy sátáni világot tárt fel, a kádári kispolgári rendőrállam világát, és annak a mai napig romboló továbbélését. Csak az ihletett művészet és művész képes arra, hogy miközben a poklot játssza, a nézőt is berántsa ebbe a játékba, ahol tisztaságot áraszt, megtisztít, ezzel aratva diadalt és szavai szárnyán a kelő nap, valahol bennünk is derengeni kezd.

Ezen az estén, a darab végén nemcsak a nézőtéren gyulladt világosság…

Fotók: Szalai György

Demeter Gábor

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Demeter Gábor

Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?