A túlélés záloga a tanítóképző

Az Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Campusa a századik születésnapját ünneplő jászberényi tanítóképzés alkalmából emlékülést rendezett szombat délelőtt az intézmény Apponyi termében.

A meghívott vendégeket dr. Varró Bernadett főigazgató asszony üdvözölte az ünnepélyes zászlóbevonulás és a Cantate Nobis Énekegyüttes zenei köszöntőjét követően. Az emlékülést színvonalas kulturális műsor színesítette, amelyben a campus hallgatói prózai és dalművek előadásával tisztelegtek a centenárium előtt.

Az ünnepi köszöntők sorát dr. Liptai Kálmán rektor szavai nyitották, aki szívélyes szavaiban „Kedves Barátaim!” -ként szólította meg a jelenlévőket, utalva az intézmények között kialakult jó kapcsolatra. Kerek évfordulók, születésnapok alkalmával kénytelenek vagyunk szembe nézni az idő múlásával, amely emberek és intézmények esetében is számvetésre késztet. Visszatekintésre az elvégzett feladatok irányába és reményteli jövőbe nézésre estenként a változtatás gyötrő szükségességével. Intézmények kapcsán nem vagyunk szemérmesek, amikor a kort emlegetjük, büszkén hirdetjük az ötvenedik, századik évfordulót. Ilyenkor az alapítót, a megálmodót és a dolgos kezükkel építőket ünnepeljük áldott érdemeik szerint. A centenárium kapcsán el kell számolni magunkkal mit adtunk, mit kaptunk az elmúlt száz esztendőben, mennyi a mély, az emberi, a sugárzó szellemiség ebben a száz éve alkotott intézményben. A rektor visszaemlékezett az alapítás éveire, arra az időre, amikor háború tépázta az országot, a jász közösség mégis fontosnak érezte az iskola létrehozását. Beszédében visszanyúlt egészen a jászok iráni gyökereiig, és itt megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjon Szabó Tamás polgármesternek a közelmúltban Iránba tett látogatás lehetőségéért. A történelmi lecke során említést tett a tanítóképző alapításakor regnáló vallás és közoktatásügyi miniszterről, Gróf Apponyi Alberttől, aki tíz választási cikluson át volt a Jászság képviselője. Emlékeztetett Bathó Jánosra, akinek az alapításra vonatkozó ötlete meghallgatásra talált a miniszternél. Az eltelt esztendők alatt a jászberényi tanítóképzés fogalommá vált. Az intézmény a város támogatását mindig érezte, és ha sorsa néha mégis megbicsaklott, az összefogásnak köszönhetően mindig talpra tudott állni. A százéves évfordulón ki lehet jelenteni, hogy valami újra elkezdődött, úgy hogy a gyökereket megtartjuk és az elődök útját folytatjuk. Ma a jászoknak küldetéssel rendelkező egyeteme van, amely a neki rendelt szerepet, a tudás, szabadság, teljesítmény közvetítését képes betölteni.

Dr. Horváth Zita helyettes államtitkár asszony az Emberi Erőforrások Minisztériuma képviseletében mondta el ünnepi gondolatait. A száz éves születésnap alkalmat ad egy pillanatnyi megállásra, a múltról és a jövőről való gondolkodásra. A jelenkor kihívásainak megfelelve az oktatás folyamatosan változik, de a hagyományok őrzésére mindig szükség van. Köszönettel tartozunk az alapítóknak, a miniszternek, aki a vérzivatarban is tudott a jövőre fókuszálni, a városvezetőknek, intézményirányítóknak, akik életben tartják azt a filozófiát, ami a legszebb hivatást lehetővé teszi. Tanítóképzés, az alapoktatás mindennek az alapja, és a legnagyobb dolog az, amikor az iskolába lépő gyermek néhány hónap elteltével megtanul írni-olvasni. Magyarország legnagyobb természeti erőforrása az ember, a színvonalas oktatást meg kell őriznünk, s ennek egyik alapja a vidéki felsőoktatás, mely egyben a fejlődés fundamentuma. „Legyenek büszkék arra, hogy városukban egy ilyen nagy múltú intézmény van, őrizzék meg a jelennek és ültessék el a jövő gondolatát!”

Dr. Kállai Mária kormánymegbízott asszony ünnepi beszédében a történelmi visszatekintést követően hangsúlyozta, hogy az eltelt száz esztendő alatt sok minden változott, de a szellemiség és az elkötelezettség változatlan maradt. Magyarország kormánya tudatosan, felelős gondolkodással a pedagógus pálya megerősítését tűzte ki célul. Ennek az erőfeszítésnek ma már kézzelfogható jeleit látjuk, de leginkább a fiatalok továbbtanulási szándékában mérhető. A számok világosan tükrözik, hogy a felvételikben harmadik legnépszerűbb helyen megjelölt pedagógusi képzés visszaszerezte a szakma vonzását. Fontos, hogy ebben az élhető, szerethető és mindenképpen versenyképes városban új pályára került a pedagógusképzés.

Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője tiszteletét és köszönetét fejezte ki az elmúlt száz év valamennyi pedagógusának és az intézményt támogató városvezetőknek. Külön kiemelte Szabó Tamás polgármester szerepét, akinek vasakarata és kitartása hozzájárult ahhoz, hogy a tanítóképző tovább működhessen. Szintén hangsúlyozta dr. Varró Bernadett főigazgató kitartását, amellyel hitet adott az érdekegyeztető tárgyalásokon. Az összefogásnak köszönhetően a racionális számok felett az ész és a szív győzött. Ma már büszkén mondhatjuk, hogy Jászberény egyetemi városi rangra emelkedett. A továbbiakban személyes emlékeket idézve hívta fel a tanítók fontos szerepére a figyelmet a családok, az egyén életében.

Szabó Tamás polgármester előre megírt szövegétől eltérően az előtte szólókhoz igazítva közvetítette ünnepi gondolatait. Kiemelte, hogy a vidék kulturális, szellemi és gazdasági felemelkedésének egyik fontos pillére volt a tanítóképző megalapítása. Mindez a társadalmi összefogás megnyilvánuló példája. Az itt nevelkedett pedagógusok képesek voltak talpra állítani az országot, és ezzel a túlélés záloga is a berényi tanítóképzőt. Polgármesterként a település valamennyi szereplőjét – gazdasági tényezőként, politikusként, családtagként –, arra kérte, álljon a campus mellék, tekintse továbbra is szívügyének az intézményt. Az önkormányzat nevében a közelmúltban a városi segítséggel felújított Apponyi teremről készült fotóval fejezte ki a település elköteleződését a százéves intézmény mellett. A főigazgató asszony szíves köszönettel fogadta az ajándékot, és az iskolának nyújtott szellemi és anyagi támogatást.

Dr. Lipcsei Imre korábbi dékán megemlékezésében jelképesen egy fához hasonlította az intézményt, amely a történelem viharait kiállva gyökeret eresztett, megerősödött, és az életére támadó fejszéket is képes volt kicsorbítani. A fa leveleit azok az itt nevelkedő, majd a megszerzett tudással szívükben, fejükben az ország különböző pontjain letelepedő diákok jelképezik.

Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató a jász ősök tudomány, oktatás, kultúra iránti elkötelezettségét emelte ki beszédében, és kívánt erőt az úton való továbbhaladáshoz.

Pomáziné Imréné a Szent István Sport Általános Iskola és Gimnázium igazgatója egykori diákként szólt a résztvevőkhöz. Emlékei felidézésekor a meghatottság hangján nyilatkozott, melyben a büszkeség, az elismerés és a hála érzelmei keveredtek. Név szerint említette kiváló professzorait, majd kollégáit, akiktől elsajátította a gyermeknevelés magas szintjét. „Embert nevelni a legszebb hivatás. Légy nemes, gazdag lelkű ember, hogy emberré tehess másokat a magad embersége által.” – idézte zárszavában Móricz gondolatait.

A következőkben sor került Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által adományozott díszoklevél felolvasására, majd dr. Réz Lóránt zongorajátékát élvezhette a közönség. Dr. Varró Bernadett és dr. Liptai Kálmán díszoklevelek átadásával ismerte el a legkiválóbb kollégák teljesítményét. Az ünnepi műsort Husznay Mária vezényletével és Csóka Károlyné zongorakíséretével a Cantate Nobis Énekegyüttes dalcsokra zárta.

Az ünnepség megkoronázásaként a Tanay-kertben faültetésre került sor. Szabó Tamás polgármester és dr. Liptai Kálmán rektor a századik évforduló tiszteletére – és a további sikeres együttműködés jegyében –, egy kocsányos tölgy csemetét ültetett.

Kárpáti Márta

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kárpáti Márta

Latest posts by Kárpáti Márta (see all)

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?