Legyünk büszkék 1956 hőseire!

2017-11-10 Gergely Csilla 0 Comments 1956, Besenyi Vendel, Huszárlaktanya

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének emléknapján, november 4-én a Huszárlaktanyánál felállított névtelen szovjet katona emléktáblájánál hajtottak főt a hősök és áldozatok előtt.

Országszerte megemlékeznek november 4-én a szovjet támadásban elhunyt áldozatokról, mely napot 2013 óta a kormány hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánított. Városunkban a helyi áldozatok mellett az egykori szovjet laktanya parancsnokának emléke előtt is tisztelgünk, aki életével fizetett a tűzparancs megtagadásáért, a helyiek védelméért. A parancsnok nevét ugyan homály fedi, de amit tudni lehet tevékenységéről és a nap történéseiről, Besenyi Vendel helytörténeti kutató foglalta össze.

A Huszárlaktanya bejáratánál márványtábla őrzi emlékét az ismeretlen szovjet katonának, aki katonáival 1956. november 4-én hajnalban nem támadott a városra. Azt mondta, nem hajlandó a jászberényiekre támadni, hiszen ők jó emberek, nem ellenségek. Dél körül helikopter szállt le a laktanya udvarán és felelősségre vonták, majd kivégezték a parancsnokot. A várost három irányból támadták meg a szovjet csapatok, a főtér csatatérré változott. A főtemplom barokk tornyát tetején a Szent Koronával két gyújtólövedékkel megsemmisítették és a tetőszerkezet egy része is a tűz martalékává lett.

A kirakatok és a Lehel Vezér Gimnázium ablakait mind betörték, de komoly károkat szenvedett a Lehel Szálló kupolája és a bíróság épülete is. „A támadó szovjet csapatok elfoglalták a kiegészítő parancsnokságot, majd a Dózsa György laktanyát. Az ott maradt katonaságot előbb bezárták, majd szétkergették. Elvitték az összes fegyvert, feltörték a raktárakat, a kantint és a pénztárat.”

A támadás a tetemes anyagi károk mellett hat magyar és három szovjet áldozatot követelt és több mint hatvanan sérülést szenvedtek. Az ismeretlen parancsnokot a laktanya udvarán temették el, majd egy-két évvel később kihantolták és a szovjet katonai temetőben egy II. világháborús szovjet katona sírjában helyezték örök nyugalomra. „A mi szempontunkból ő hős, méltán tekinthetjük Jászberény 1956-os hősének és mártírjának. A mi hősünk nevét nem tudjuk, de emlékét ’56 szellemében kötelességünk megőrizni.” – tette hozzá Besenyi Vendel. Azokat az iratokat, melyekből fény derülhetne a katona nevére, 2031-ig zárolták Oroszországban, de utána feltehetően kutathatóak lesznek.

„A mai nap Jászberény történelmében gyásznap és dicső nap is egyben. Gyásznap, mert véráldozatokat, halottakat, börtönbe zárt és ártatlanul halálra ítélt embereket követelt. De dicső nap is, mert Jászberény a hazaszeretet ragyogó példáját mutatta meg ezen a napon nekünk, kései utódoknak. Legyünk büszkék 1956-os hőseinkre, hazaszeretetből tett tanúbizonyságuk szolgáljon útmutatásul számunkra!” – zárta beszédét Besenyi Vendel.

A megemlékezés zárásaként a 298. Lehel Vezér Cserkészcsapat ifjainak közreműködésével a névtelen szovjet katona emléktáblájánál lerótták kegyeletüket és koszorút helyeztek el a Jászberény Városi Önkormányzat, a Jászberényi Járási Hivatal, az 56-os Nemzetőrség Országos Parancsnoksága, a Fidesz Jászberényi Szervezete, az 56-os Vitézi Lovagrend, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Jászberényi Alapszervezete, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége, a Fegyveres Szervek Nyugállományú Klubja, valamint a Jászberényi Szent Erzsébet Kórház képviselői.