Hőseink tetteiből merítünk erőt

Nem kétséges, hogy halálmegvető bátorsággal szálltak szembe az ’56-os magyar ifjak a hatalmas Szovjetunióval egy igazságosabb, boldogabb jövő reményében. Néhány napig tartó lelkes szervezkedésüket a hatalom leverte, de bátor tettükből 61 év után is erőt meríthetnek a jelen ifjai életük jobbításának szándékával. Nemzeti ünnepünkön, október 23-án róluk, a szabadságharcban elhunyt, vagy máig súlyos sebeket őrzőkről emlékezünk.

A városi megemlékezésen reggel a Kisboldogasszony templomban mutattak be szentmisét az 1956-os forradalom és szabadságharc elhunytjainak lelki üdvéért. A városvezetőket, a testvérvárosi küldötteket és a városlakókat Kladiva Imre apátplébános köszöntötte. Szentbeszédében Kapisztrán Szent János, ferences szerzetes missziós tevékenységét elevenítette fel a XV. századi magyar-török viszály időszakában. Útját csodás gyógyulások kísérték, lelkesítő beszédeivel adott erőt a csüggedőknek. Talán nem véletlen, hogy égi születésnapja után éppen 500 évvel, 1956. október 23-án tört ki a forradalom és a szovjetek leverték a szabadságharcot.

A történelmi események részletesebb felidézésére az áldozatok emléktáblájánál, a Városi Könyvtár tornácán került sor, ahol Tótin Lóránt, a Jászapáti Városüzemeltető Nonprofit Kft. ügyvezetője igazgatója tartott beszédet. A történelemtanárként is diplomázott szónok visszaemlékezésében felidézte a „Ruszkik haza!” felkiáltással vonuló forradalmárok törekvéseit a boldogabb jövő reményében. „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, / Hogy rabok tovább nem leszünk!” – zúgták a tettre kész forradalmárok a Nemzeti dal sorait 1956. október 23-án Budapesten, a Petőfi Szobornál és bátran szálltak szembe a Szovjetunióval, akár a halál árán is.

A társadalom fiataljai az eseményeket nemcsak történelemkönyvekből, de túlélő forradalmárok elbeszéléseiből is ismerik. „Ő előttük is tisztelgünk ma. Azok előtt, akik felvállalták a forradalom eszméit és cselekedetükkel megtestesítették és örökül hagyták a magyar szabadságot. Ígérjük, vigyázunk rá!” – zárta beszédét Tótin Lóránt. Ezt követően a megemlékezők elhelyezték koszorúikat a hősök emléktáblájánál, Molnár László tárogatóművész melodikus zenei előadására.

A zord, esős kültéri helyszín után a kellemes hőérzetet biztosító Pájer Antal Művelődési Házban folytatódott a megemlékezés. A jelenlévőket Farkas Ferenc polgármester köszöntötte, majd a Jászapátin történt ’56-os eseményekről szólt Csomor Józsefné írása alapján. A helyiek legfájóbb emléke Tajti Margit, Budapesten tanuló jászapáti diáklány halálhíre. „Életét október 25-én oltotta ki a Kossuth téren egy orvlövész fegyvere. Ettől kezdve az emberek között nyugtalankodás támadt: Jászapátin csoportosan kezdték megtárgyalni a Budapesten és a más városokban folyó felkelést.” Két nappal később, 27-én a lakosság egy része tömegtüntetésen vett részt és gépi erővel lerombolták a szovjet emlékművet, levették a középületekről a csillagokat, vörös zászlókat, címereket. A következő napokban bőséges élelmiszercsomagot gyűjtöttek és küldtek a forradalmároknak a fővárosba. A november 4-én levert szabadságharc után a jászapáti felkelőkre is megtorlás várt. A bíróság elé állított 21 vádlott közül hetet felmentettek bizonyíték hiányában. „Mi, magyarok számtalanszor megtapasztaltuk már, hogy magunkon kívül senki másra nem számíthatunk. Ez tesz minket erőssé és kitartóvá. És az, hogy a bajban minden erőnkkel összekapaszkodunk.”

Farkas Ferenc lelkesítő szavait a testvérvárosok képviselői fűzték tovább. Stanisław Panek, Łancut Járás Önkormányzatának vezetője tolmács segítségével köszöntötte a helyieket és hozta övéinek szívélyes üdvözletét. „A forradalom emléknapján hőseink emléktáblája előtt merítünk erőt a jóért való harcban, az új nemzedékért.” – emelte ki beszédében. Kéménd község nevében Baranyi Anna Ilona alpolgármester osztotta meg gyermekkori emlékeit a forradalomról, melynek híreitől igyekeztek megóvni az akkor nyolcéves leányt. Édesapját igaz magyarként nagyon megviselték és lesújtották az anyaországi események. Baranyi Anna azt kívánta, hogy soha többé ne kelljen ilyen szomorú eseményre emlékezni. „Éljen Magyarország, éljenek a magyarok!” Guszton András, a Temerini Községi Tanács tagja emlékezetbe idézte, amikor a XVIII. század végén Temerint a Jászságból, főleg Jászapátiból telepítették be őseik. Ezért is nagy büszkeség számára közösen megélni a nemzeti ünnepeket magyarként itt, Jászapátin.

Az ünnepi beszédeket követően a Gróf Széchenyi István Katolikus Középiskola és Kollégium 9.k, 11.k és 11.i osztályos tanulói vitték színre a szabadságharc vonulatait egy-egy személyes történeten keresztül. Akár a fiatal egyetemisták tüntetését, a házaspár aggódó kézszorítását a rádióból hallgatva a friss híreket, vagy egy rosszcsont fiúcska haláltusáját, testében a nem oda szánt lövedékkel. Hazafias költeményekkel, érzelmes dalbetétekkel és az eseményeket mozgóképen megörökítő filmbetétekkel tették még érzékelhetőbbé a forradalom mondanivalóját és a leverése után érzett mélységes csalódottságot és gyászt. A kiválóan összeállított előadást a közönség állva tapsolva hálálta meg a diákoknak és a műsorkészítőknek egyaránt.

A megemlékezés utolsó állomásához a szakképző iskola aulájába vonultak át a résztvevők, fejet hajtva Tajti Margit emléktáblája előtt. A koszorúzás előtt Gőzné Rusvai Júlia osztotta meg személyes élményeit, gondolatait, valamint a gyermekét elveszítő édesanya fájdalmát Margókáról, második unokatestvéréről. A vétlenül a Kossuth téren átsétáló leány nem sejthette, hogy egy orvlövész áldozata lesz. A Budapesten tanuló jászapáti diáklány elvesztése nemcsak szüleinek, családjának, de a lakosságnak is máig fájó emlék. Ezért elevenítik fel a 17 évesen elhunyt Tajti Margit emlékét, rövidke, ámde példamutató életét.

Gergely Csilla

Gergely Csilla

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Gergely Csilla

Gergely Csilla

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?