A hit, a remény és a szeretet

2017-11-02 Gergely Csilla 0 Comments Négyszállási kápolna

A tomboló viharban is elhunyt szeretteikre emlékeztek vasárnap a Négyszállási kápolnánál a lelki üdvükért felajánlott szentmisében.

Az aprócska kápolnához közeledve a szakadó esőben és az autót meg-megtántorító erős szélben az embernek akarva akaratlanul halálfélelme támad, de hívőként bizakodik a Jóistenben, hogy épségben eljuttatja úticéljához. Az ima meghallgattatott, és mind a hívek, mind Szántó József apátplébános szerencsésen megérkeztek a Május Királynője tiszteletére felszentelt kápolnához, hogy halottak napjához közeledve együtt imádkozzanak a tanyavilág elhunytjaiért, szeretteikért. „Azokért, akik előttünk jártak itt, a tanyavilág sarában”, akik rendszeresen koptatták e padsorokat őszinte, bűnbánó szívvel-lélekkel, imára kulcsolva kezeiket örömben és bánatban egyaránt.

Látszólag a véletlen műve, de valójában mégsem, hogy e sorok írója személyes indíttatásának is eleget tesz az emlékező szentmisén való részvétellel. Több mint nyolcvan évvel ezelőtt a család apraja-nagyja minden vasárnap legszebb ruháját öltötte a szentmisére. A nagyszülők és szülők példáján a kis Mancika is igen mély vallásos nevelést kapott, amit élete végéig alázattal őrzött, jöhetett háború és megannyi megpróbáltatás, ami egy embert élete során érhet. Szántó atya kérésének eleget téve idézték a jelenlévők emlékezetbe elhunyt szeretteiket, akiknek sorában Mancika is feltűnt. Ő, aki mindig tisztelettel emlékezett szülőföldjére, Négyszállásra, és a tanyavilágban, az iskolában, a kis templomban töltött időre. Számos alkalommal fűzte kedves emlékeit unokáinak esti mesébe. Így voltak hát ismerősek Szántó atya hitről, reményről és szeretetről szóló szavai.

Szentbeszédében e három isteni erény, a hit, a remény és a szeretet felszítását kérte a hívek szívében. Hit ott van, ahol zúg az imádság és zeng az ének a Jóisten, Szűz Mária vagy a szentek felé. Remény azok szívében van, akik tiszta szívvel várják a holtak feltámadását, és az eljövendő örök életet. Jézus Krisztus azt mondta, hogy szeressük úgy egymást, ahogy ő szeretett minket – életét adva értünk a keresztfán. „Ez a szeretet lesz erősebb a halálnál.” Az elmélkedés ezen részénél észrevétlenül mellém ült Mancika, a nagymamám, és egy pillanatra újra érezhettem melengető szeretetét.