Túléltük és megszerettük

Az opera korántsem az, aminek elsőre látszik. Igaz volt ez a szombat esti MoltOpera előadásra is, melyen nemcsak a műfajról, de saját magunkról is sok mindent megtudhattunk. Mindenekelőtt azt, hogy talán képesek vagyunk szeretni ezt a zenei irányzatot, de ha azt nem is, túlélni már biztosan.

Az operáról mindenkinek megvan a véleménye, annak is, aki még soha nem vett részt egyetlen előadáson sem. Az Ágoston László vezette MoltOpera társulat azzal a céllal érkezett városunkba, hogy különböző túlélési praktikákkal vértezzen fel bennünket, hogyha legközelebb a szél véletlenül épp egy operaelőadásra fújna, már ne legyünk védtelenek a műfajjal szemben.

A MoltOpera jelentése ”nagyon opera”. A komoly szakmai tapasztalattal bíró énekesekből álló csoport 2011-ben alakult, hogy a fiatalok körében elismertté és közérthetővé tegyék az opera műfaját és megmutassák, hogy az opera méltó alternatíva lehet a moziba járás és a popzene mellett a huszonegyedik században is. Repertoárjuk a húsz perces kortárstól egészen a három órás klasszikus nagyoperáig terjed, csupán egyetlen kikötésük van: a darabnak érdekesnek, a zenei minőségnek pedig meggyőzőnek kell lennie ahhoz, hogy új operarajongó közösséget toborozzon, akiknek megéri egy ilyen előadást választani a sok más lehetőség mellett.

A jászberényi közönséghez intézett első kérdésük az volt, milyen operát körüllengő sztereotípiákat ismerünk. Mondani sem kell, hogy az egész este alatt talán ennél a kérdésnél röppent a magasba a legtöbb kéz. Az opera unalmas, hosszú, érthetetlen és a legkevésbé sem életszerű. Az első, ami eszünkbe jut róla, néhány kezeivel a levegőben kalimpáló, túlsúlyos asszony, akik soha nem hallott nyelven, kényelmetlen jelmezekben áriáznak. De akkor hogy lehet, hogy négy ilyen fiatal, kicsit sem őrült és kicsit sem unalmas művész ezt a pályát választotta? A kulcsot, melyet az opera befogadásához eddig maguknál tartogattak, nekünk is átadták, az összes titokkal egyetemben. Ezek a fortélyok segítettek átjutni azon a hatalmas szakadékon, mely az opera műfaja és közöttünk keletkezett, mint azt megtudhattuk, az eddigi rossz tapasztalatoknak köszönhetően. A társulat vallja, hogy az operához is színházi igényességgel kell hozzáfognunk, még akkor is, ha nehezebbnek tűnik. Ennek fényében az előadásban kivétel nélkül fiatal, hiteles, szerethető énekesek vettek részt, kerülve a művi álldogálást és az öncélú urizálást. Szerintük nincs rossz közönség, csak rossz előadás. Az interaktív koncert első felében megtudhattuk, mennyi lehetőség is rejlik az operában és azt, hogy bárkiből lehet operaénekes, mindössze öt percre és tíz év gyakorlásra van szükség.

Feltártuk az operaidő fogalmát, a háttérzene befolyásoló erejét illetve azt is, hogyan kötődhetünk egy zenéhez anélkül, hogy értenénk a szövegét. Mindezt tettük persze lelkes önként jelentkezők és beépített szereplők segítségével. A szabadon választott áriákat követően Don Giovanni-skiccek következtek, melyben az összes korábban említett sztereotípiát megcáfoltuk. Mozart 352 oldalas zeneművének megelevenítéséhez legalább a közönség felére, 28 percre és jónéhány izgalmas helyzetkomikumra volt szükség. Bár a zeneszerző egyik legismertebb alkotásának csupán a második oldaláig jutottunk, az előadás maradéktalanul elérte azt a célt, melyet kitűzött maga elé. Az eseményről távozva nem valószínű, hogy volt akár egy valaki is, aki ne úgy gondolt volna a műfajra, mint összetett, modern és fordulatos csodavilágra, melybe belépve számtalan gazdagságra lelhetünk. A kulcsot immáron minden résztvevő a zsebében tudhatta ehhez a kívülről zord, belülről mégis izgalmas világhoz, ahol már nem ér meglepetés, ha az a bizonyos szél véletlenül épp egy operaelőadásra fújna bennünket.

 

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?