Színes lelkek a vásznakon

A Magyar Festészet Napját, mely egyben Szent Lukács – a festők védőszentjének – ünnepnapja is, 2002 óta rendezik meg országszerte. A Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria ezen a jeles napon Sáros András emléke előtt is tisztelgett a tehetséges, fiatal alkotókat felvonultató Őszi Tárlaton.

Amíg van magyar kultúra, addig a kortárs magyar festészet is élni fog, mert az ember ősidők óta él képalkotási, önkifejezési igényeivel. A festészet ünnepnapja évről évre felhívja a figyelmünket erre a művészeti műfajra, melynek középpontjában a jó magyar festészet mögött felsorakozó kiváló művészek állnak. Mint ahogy ez a határon túl átívelő, sokakat megmozgató programsorozat is mutatja, a festészet válsága csupán képzelgés, melyre rácáfolnak a művészvilág tapasztalásai. Manapság egymást érik a művésztelepek, telítettek az alkotói kurzusok, népszerűek a képzőművészeti fesztiválok és összejövetelek, mert ma is, akárcsak régen, a művészettől várunk válaszokat a kérdéseinkre, megoldásokat a problémáinkra, reményt, útmutatást és vigaszt.

Október 21-én, szombaton a Hamza Múzeum Képzőművészet-barát körének alkotásaira kíváncsi közönséget Farkas-Gattyán Adrienn Zóra művészettörténész köszöntötte.

Beszédében elmondta, milyen fantasztikus látni, hogy alkotóink évről évre képesek megújulni, példát mutatva ezzel azoknak, akik még csak most kötelezik el magukat a képzőművészet mellett. A Hamza Múzeum köré csoportosuló baráti kör azzal a céllal jött létre 1996-ban, hogy tagjai számára folyamatos lehetőséget teremtsen a képzőművészeti élmény- és ismeretszerzésre. Sokoldalú művészetpályákat követtek végig, közösen látogattak kiállításokat, múzeumokat, magángyűjteményeket. Az idő előrehaladtával rengeteg alkotó társult hozzájuk, a kortárs magyar képzőművészet ismert alakjai és amatőr művészek egyaránt.

A tárlaton egy igazán izgalmas fúziót láthattunk, melyben húsz alkotó, húsz személyiség, húsz stílus és nézőpont harmonikus egysége valósult meg. A kiállítók között voltak tanár-diák, anya-gyermek és barát-barátnő párosok is, ezzel megelevenítve egy három generációt felölelő közösség látásmódját, melynek köszönhetően rövid időre mi is a művészcsalád részeseivé válhattunk. A kiállítás alkotásai visszarepítettek a nyár üde, napsütötte tájaira. Elhagyva a repce sárga szántóföldeket és legelőket, naturalisztikus, romantikus városkép tárult elénk. Szinte érezni lehetett a július esti meleg levegőt, melynek helyét a borpince gőze és a hófödte vidék hűvös árnyalatai vettek át.

A tájképek mellett helyet kaptak a csendéletek, olaj – és akvarellfestmények, fekete-fehér grafikák, Picasso technikáját idéző önarcképek, élénk, vibráló, szürreális figurák és realisztikus fény-árnyék kontrasztok. Megjelentek elgondolkodtató kivitelezések is, farost és olaj összeolvadása, gipszinstallációk, szövött mestermunkák. Ahogy a tarka őszt a különféle színek játéka, úgy a tárlatot is az egyedi megvalósítások és a változatos anyaghasználat tette igazán lenyűgözővé.

Az eseményen lehetőség nyílt baráti beszélgetésre is az alkotókkal, akik köztünk jártak és keltek. Betekinthettünk az alkotás titokzatos folyamatának állomásaiba, és akár személyesen is utánajárhattunk egy-egy kép üzenetének. Nagy Daniella, hatszoros megyei győztes trombitajátéka emelte a kulturális rendezvény színvonalát, aki Anton Diabelli és Johann Sebastian Bach rézfúvósokra írt műveivel örvendeztette meg a közönséget.

 

Kazsimér Nóra

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kazsimér Nóra

Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?