A hősök feladatot róttak ránk

Ünnepi szentmisével kezdődött az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékünnepségének városi programja október 23-án, hétfő délelőtt kilenc órakor a Barátok templomában.

A forradalom hatvanegyedik évfordulóján a mostoha időjárás többeket otthon marasztalt, mint az elmúlt esztendőkben, így a dr. Novák István kanonok celebrálta szentmisén mindenkinek jutott ülőhely. Az egyházi naptár szerint Kapisztrán János ünnepén a történelmet soha nem feledve, a múlt hibáiból okulva a megbékélés útján kell járnunk – mondta homíliája bevezetőjeként az atya.

Kapisztránhoz hasonlóan a magyar nép mindig szabadulni próbált az idegen elnyomás igájából akár a török korról, akár ’48-ról vagy ’56-ról szólunk. 1956-ban Izaiás prófétát idézték a papok a zsidók szenvedéséről, majd szabadulásáról, mely sorok a mai kor történéseire is érvényesek. A szabadságra úgy kell gondolnunk, ahogy ’56 hősei tették; tehessük, amit szeretnénk, de csak oly módon, ami másnak nem árt. Végezetül prédikációjában az ötvenhat vérzivatarában is reményt adó ferences vértanúk tevékenységére emlékeztetett az atya.

Erdei Gábor műsorvezető az ünnepi műsor nyitányában arra a kérdésre kereste a választ, hogy ki miként éli meg ötvenhat hagyatékát. Mit jelent október 23-a a polgárnak, aki látta annak idején a fellobogózott Jászberényt, a diáknak, akit az események okán hazaküldtek a gimnáziumból, a munkásnak, aki tüntetve felvonult, annak, aki előtte az itt állomásozó szovjet katonákkal üzletelt. A Felelni kell! című zenés, verses, dalos produkció próbált feleletet sugallni a Szolnoki Szigligeti Színház előadásában, amit a szentmisét követően a helyszínen láthattunk. Egészen bizarr kontrasztot jelentett a kommunista vezetőket ábrázoló díszlet és a felcsendülő Internacionálé a templombelsőben.

Molnár László hátborzongatóan kifejező szavalatában új értelmezést nyert a Himnusz és a Szózat. Könny csillant a szemekben Márai soraitól, imára kulcsolódtak vagy ökölbe szorultak a kezek Gérecz Attila, Tollas Tibor verseinek hallatán. Zelei Gábor tolmácsolásában dalok színesítették a lírát, s Kincztel József, Besenyi Anna a tánc nyelvén keltette életre a forradalom eseményeit. Szívből jövő vastaps kísérte ki ezúttal a színészet által megszentelt pódiumról a művészeket.

A Ferencesek terén a Székely Mihály Kórus Kocsán László megzenésített versét énekelte el a koszorúzás nyitányaként. A dalmű elhangzását követően a város nevében Szabó Tamás polgármester és dr. Gottdiener Lajos jegyző helyezte el a tisztelet virágait az emlékmű lábánál, majd a koszorúzásban őket követték a különböző civil szervezetek, intézmények és pártok küldöttei.

Az ünnepi műsor a Városháza aulájában folytatódott, ahol dr. Rózsa György fogorvos, az 56-os Szövetség elnökségi tagja mondott beszédet. „Ma messze vagyunk mindattól, amiért ötvenhat mártírjai az életüket áldozták. Ismét egy katonai tömb szorításában van országunk, a pártok az ország kiárusításán marakodnak, a privatizáció során a gazdaság ellehetetlenült, az ország függővé vált a nemzetközi pénzhatalomtól, az unió vezetősége minden eszközzel ellenünk van” – összegezte a közelmúlt és a jelen politikai, gazdasági helyzetét bevezetőjében a szónok. „Feladatunk, hogy támogassuk és megvédjük a jelenlegi magyar kormányt és az azt létrehozó pártközösséget, amely igyekszik talpra állítani hazánkat!”

Emlékeztetett a fegyverrel harcba szállókra, az ártatlan áldozatokra, civilekre, akiknek halála gyásznappá teszi ezt az ünnepet. Felidézte a berényi hősök és áldozatok emlékét, különösen a gyermekekét, akik a véletlen folytán vesztették el fiatal életüket. Városunkban hősként tiszteljük a parancsot megtagadó szovjet tisztet is, aki életével fizetett emberségéért. És ugyanilyen hősök azok is, akik nem haltak meg a harcokban, de életüket kockáztatva részt vettek a fegyveres összecsapásokban.

A szónok felháborodásának adott hangot, hogy néhányan kétségbe vonják a jászberényi fegyveres felkelés tényét. Még mindig várat magára a bűnösök felelősségre vonása, a tények tisztázása. A forradalom tényleges szereplői mellett nagyon sokan használják ’56 fényét saját érdekeikért – hangoztatta dr. Rózsa György. Szemléletváltásra van szükség a forradalom kapcsán, és meg kell értenünk, hogy a hősök feladatot róttak ránk. Eszméiket követve útját kell állnunk a ránk törni készülő migráns tömegeknek, a Soros-féle manipulációknak, Brüsszel nyomásának, a világot irányítani kívánó hatalmasoknak. Keresztény értékeink, függetlenségünk, magyarságunk veszélyben vannak, és mindezt nem csupán kívülről jövő erők bomlasztják.

Befejezésként dr. Rózsa György a szövetség véleményét tolmácsolta, mely szerint az ’56-os emlékmű nem a megfelelő téren kapott helyet, ildomosabb lett volna a főtéren elhelyezni a hősök emlékművét. A beszédet követően a Városháza falán található márványtábláknál és Sisa József alkotása alatt helyezték el a hála virágait az emlékezők.

A tiszteletadás ceremóniája a Fehértói temetőben ért véget, ahol az ’56-os forradalom és szabadságharc jászberényi hősei emlékére állított kopjafáknál rakták le az emlékezés koszorúit az ünneplők.

Kárpáti Márta

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Kárpáti Márta

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?