Beregszászi ismerősök

2017-10-252017-11-06 Demeter Gábor 0 Comments Főnix Fészek Műhelyház

Az idejét sem tudom mikor láttam először őket színpadon szerepelni, de ha nálunk járnak, feltétlen elmegyek megnézni az előadásukat. Október 13-án, pénteken este a Főnix Fészek Műhelyházban Szűcs Nelli és Trill Zsolt egy beszélgetős este keretében került közelebb hozzánk.

Először úgy tűnt késve érkeztem, hiszen a nézőközönség előtt már folyt a beszélgetés Szűcs Nelli és a teátrum művészeti vezetője, Várszegi Tibor között. De szerencsére nem maradtam le semmiről, az est szereplője és közreműködője, a színpadon helyet foglalva várták a közönség érkezését. Igen ám, de hol van Trill Zsolt? Még egy előkészített szék sem jelezte azt, hogy láthatjuk ma este őt. Talán nem tudott eljönni – milyen kár, gondoltam –, aztán a társalgók megelevenedő történeteit hallgattam érdeklődéssel.

Éppen az első találkozásra emlékeztek, ami még valamikor réges-régen az ukrajnai Lembergben, egy színházi fesztiválon történt. Aztán a kilencvenes évek derekán, a legendás hírű szajoli Paál István Stúdiószínházban kerültek baráti kapcsolatba egymással. Várszegi Tibor Fedák Sáriról szóló önálló estjéről kérdezte a művésznőt. Ő elmondta, hogy a Vidnyánszky Attila által rendezett A fehér felhő című előadásra készülve találkozott Fedák Sári naplójával, – Te csak most aludjál, Liliom –, és úgy gondolta, ebből kellene csinálni egy estet, mert nagyon hasonlítanak egymásra. „A beregszászi származáson túl is sok mindenben egyezik karakterünk és színházról való gondolkozásunk. Nem belebújok Fedák Sári bőrébe, hanem Szűcs Nelliként beszélek róla”.

Ekkor hirtelen kicsapódott a színház ajtaja és belépett rajta Trill Zsolt, kezében nagy nylonzacskó tele pogácsával. A tér harsány élettel telt meg. Miközben Csehov komédiáját „szavalta” A dohányzás ártalmairól végigkínálta a nézőteret a pogácsával, majd kerített egy széket a függöny mögül hogy bekapcsolódjon a diskurzusba. De ekkor Nelli egy énekszámmal lepte meg férjét és vele a közönséget is. Aztán elmondták, hogy nincs közös estjük, így csak spontán rögtönzésekkel gondolták színesíteni az estét, amelyen még elhangzott Trill Zsolt előadásában Ady egy költeménye és részletek Sinka István Pásztorének című művéből.

Persze azért egymás szavába vágva magukról és színházról is meséltek. Mindketten beregszásziak, a kezdetektől együtt dolgoznak Vidnyánszky Attilával, a rendező-színidirektor vezető színészei, és mindenhová követik is őt: 2013-ban csatlakoztak a Nemzeti társulatához, előtte – amíg Vidnyánszky ott volt főnök – a debreceni teátrumot erősítették.

Húsz éve társak a színpadon és az életben, született két szép gyermekük. Szűcs Nelli elmondta, Zsolt teljesen a színháznak él, és ő is csak maximális színpadi jelenléttel tud játszani. Tűz nélkül nem tud a színpadon lenni, de érzi, hogy egy anyának első a család. Trill Zsolt szerint egy előadás adjon élményeket, tegyen fel kérdéseket, húzzon fel, dobjon fel. Számára színészként ez azt jelenti, hogy estéről estére, előadásról előadásra meg kell próbálni meggyőzni a nézőt hogy ez az ő színháza. Úgy véli, a színház újra szakrális hely lehet, mert csak itt személyes az élmény, de az élményért közösen kell megdolgoznia színésznek és nézőnek. Én, mint néző – és még szerintem jó néhányan –, várunk arra, hogy újra láthassuk őket játszani valamilyen darabban. Tudtommal lesz rá lehetőség a Főnix évadában!