Fiktív élettörténet

Doboss Gyula egyszerre irodalomtörténész, tudós és író, október 3-án mégis mint régi jó barát, tisztelt tanár jelent meg a könyvtár kamaratermében, ahol egykori diákjai, kollégiái üdvözölték őt és ismerhették meg legújabb kötetét.

Legutóbb négy évvel ezelőtt jelent meg könyv az írótól, egészen addig zömében cikkeket és tanulmányokat vetett papírra. A szépirodalom a Merza napló című kötetével érkezett meg szerzői életébe, ami tulajdonképpen egy családregénynek álcázott én-regény, ahol a szereplő néha maga a narrátor, néha azonban rábízza a történet mesélését másokra. Ebben a kötetben a központi figura Merza István, aki Szibériában volt hadifogoly, és akinek naplójegyzeteit az író egy-két helyen továbbgondolta.

Doboss Gyula úgy határozza meg a regény műfaját, mint családi dokumentumok és saját elképzelések lírai ötvözete. A Merza unoka ezzel szemben sokkal inkább fikcióba öltöztetett élettörténet, amiben a szerző elmondhatta másoknak mindazt, melyre szemtől szemben soha nem adódott alkalma. A könyvbemutató során megtudhattuk, hogy a merza szó tulajdonképpen egy perzsa név, amit az örmények használtak megszólításkor. A szerző az irodalmi elbeszélésnek és az önkifejezésnek is eleget akart tenni mozaikos szerkezetű, levelekkel, naplórészekkel teli fordulatos regényében, mely a 20. századi Magyarországon ível keresztül.

A történet szerint 1957 első napjaiban Zsül megismerkedik a tizenhét éves Nellivel, viharos szerelmük azonban tragikusan megakad. A fiatalembert életveszélyes lőtt sebbel szökteti át a határon dr. Anker professzor. A forradalmár ifjúnak most már mindenképpen menekülnie kell, hisz önvédelemből megölte Nelli gyámját, a hírhedt orgazdát. A hol könnyelmű, hol szigorú világlátású főhős sorsa, a megrendítő családi emlékfoszlányok felidézése átszövi a nyugtalanító hazai háttérrel színezett alaptörténetet. A férfilélek rejtelmein túl emlékezetes nőalakokról is olvashatunk, akik egyszerre testesítik meg a képzeletbeli, vágyott szerelmet és a démont, akivel a férfi örökké tartó mitikus küzdelmét vívja.

A regényben jelentőségteljes motívumok, álmok, víziók, olvasmány- és filmélményekre történő utalások adnak realitást a lebegő eseményeknek és kapcsolják össze a figurákat. Ám az író nemcsak saját kötetének részleteibe avatott be bennünket, hanem abba a sokszor átláthatatlan folyamatba is, amit könyvkiadásnak hívunk, és ami ma már egészen másként zajlik, mint régen. A családias eseményt a tanár-diák viszony elkerülhetetlen légköre rendkívül bensőséges beszélgetéssé formálta. A nosztalgikus, rendhagyó irodalomóra kérdésekkel, múltidéző társalgással és könyvvásárlással zárult.

Szerző:
Kazsimér Nóra

Fotó: Jásznapló

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?