Emberség és szeretet

Szeptember utolsó szombatján mutatták be Jeff Baron nagysikerű kétszereplős komédiáját a Lehel Film-Színházban. A díjnyertes darabot huszonkét nyelvre fordították le és a világ negyvenhat országában már több mint ötszáz alkalommal mutatták be. A Szép jó estét Mr. Green! egyszerre szívhez szóló, szórakoztató és nem utolsó sorban rendkívül tanulságos.

A jászberényi színházi rendezvénysorozat első állomása azonnal egy hatalmas, mai korunkra nagyon is jellemző jelenséget hozott el egy igen kicsi színpadra. Noha a két szereplő hátterének kibontakozása lépésről lépésre történik és túlzott érzelmi megnyilvánulások sincsenek jelen, ez nem vesz el a színmű értékéből, sokkal inkább egy új műfajt teremt. Az egymás megértésének műfaját nem is lehet nagyívű monológokkal vagy egy nevetéstől hangos teremben megidézni.

A viszonylag egyszerű alaphelyzet is éppen ezt hivatott elősegíteni. Mr. Greent nemrég kishíján elgázolta egy autó, melyet egy bizonyos Ross Gardiner nevű irodista vezetett, akit nyomban el is ítélnek. Méghozzá hat hónap szociális munkára éppen Mr. Greenhez, aki persze nem kér semmiféle segítségből. Gyermektelen, zsémbes, korlátolt, mosdatlan, mindent jobban tud, és kizárólag kósert eszik, már ha eszik egyáltalán. Lépten-nyomon kioktatja Rosst és egyedül akkor vannak tiszta gondolatai, mikor feleségéről, Jettáról beszél és az „egyetlen hangos szó nélkül” eltöltött majdnem hat évtizedről.

A darab első felében azt gondolnánk, itt minden Mr. Greenről fog szólni. Hogy ő hogyan élte meg a zsidóüldözést, mit gondol a jogfosztottságról, a haláltáborokról, a megbélyegzésről. Ross látogatásai során Mr. Green hagyománytisztelő idős emberhez méltóan faggatni kezdi a fiatalembert, mikor óhajt megházasodni. Világossá válik, hogy Ross a férfiakhoz vonzódik és innentől kezdve két teljesen eltérő, egymástól mégis tanulni kényszerülő jellem párbeszédét láthatjuk.

Rossnak rejtőzködnie kell, így nem vállalhatja önmagát, az érzelmeit és a gondolatait sem, még Mr. Green ezzel szemben szigorú törvénykövető, így idegesíti minden, ami nem annak megfelelően zajlik. Ugyanakkor egy gyengébb pillanatában ő is előbújik, és véletlenül kiderül, hogy van egy lánya, akit a törvényt többre tartva kitagadott, mert nem zsidó férfihoz ment feleségül. Az imádott Jetta azonban éveken át titokban levelezett az apja által halottnak tekintett Ráchellel. Mr. Green magának sem vallja be, hogy ezekben a gyenge pillanatokban szüksége van Rossra, akiben elveszített, elűzött gyermekét látja, és aki szelíd erőszakkal nyakkendős, fésült urat formál az örökké pizsamát viselő öregemberből. Abból az öregemberből, akinek apjával és az egész világgal ellentétben valamiért nem fél kitárulkozni. Különböző világlátásuk, ellentétes nézőpontjuk akár el is szakíthatná őket egymástól, ám egy valami mégis közös bennük, hogy mindezeken felül tudnak emelkedni.

A mű nem is igazán csak a két főszereplő toleranciájáról és annak lassú kialakulásáról szól. Sokkal inkább arról, hogy felismerjük, mikor kell a törvényeket a szeretet és az emberség érdekében félrerakni és az önálló gondolkodást, az egyediséget elfogadni. Ez a darab nemcsak a bravúros színészi teljesítménynek, Pál Tamás érzékeny előadásának vagy Székhelyi József jutalomjátékának köszönhetően gyönyörű. A világnak egy állandóan jelenlévő problémájára világít rá: a falakra, melyeket magunk köré építünk, és az egymás közötti diskurzusok fontosságára, melyekkel ezek a falak lebonthatók. A vallás, bőrszín és előítéletek mögött mindannyian emberek vagyunk, és csak akkor tudunk segíteni másokon, ha megértjük társadalmi sokszínűségünket. Tehát nem az a kérdés, hogy mi választ el bennünket egymástól, hanem éppen az, hogy képesek vagyunk-e keresni valamit, ami közelebb vihet.

Szerző:
Kazsimér Nóra

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?