Példaértékű a jászsági önkormányzatok összefogása

Az interjú egyeztetése során szep­tember első hétfőjére esett végülis a választásunk. Inkább könnyű nyárzáró írásnak indult, de a beszélgetés igen hamar milliókról, milliárdokról, munkáról, munkahelyekről, napi feladatokról, sőt demokrácia deficitről szólt. Így az olvasónak nem ígérhetünk laza, nyáridéző sztorikat, inkább mindannyiunkat érintő, de mindig pozitív kicsengésű összegzést és a jövőre vonatkozó elképzeléseket.

Beszéljünk kicsit a nyárról és a Jászságról. Sűrű nyári találkozásainkból azt leszűrtük, hogy programjai miatt nem sokat pihenhetett. Mit csinált helyette?
A sokak számára természetes pihenési mód, esetleg egy hosszú hétvégi kiruccanás nem fért bele az időmbe. A húsz településen mindig akad gond, elintéznivaló, amiért helybe kell menni, és persze ahogy ígértem, ha hívnak, megyek. Pihenésnek számít, hogy Berényből kerékpárral járok időnként haza, de ennek is van haszna, mert nagyon fontos a közvetlen kapcsolódás, az emberek véleménye. Fodrászhoz sem máshova járok, mert itt, a választókerületemben kevés dolog van, amit az emberek hajvágás közben ne beszélnének meg, s ezekből a történetekből jelenségszinten, nevek nélkül is sokat tanulhatok. Mostanában üdítő megbeszéléseink vannak nálunk, a Gazdafarmon. Esténként meghívok 20-40 embert, egy-egy település képviselőit, és vacsora, fehér asztal mellett kötetlenül egyeztetünk feladatokról, tennivalókról.

Ennek mi a motivációja? Nagyon sokat jár, naponta akár több települést is felkeresve, az emberek között.
Ugyanaz az indíttatás, mint a települések felkeresése esetében. Úgy érzem, hogy egy ideje fal csúszott a lakosság és a közélet szereplői közé. Ez még valahol a tanácsrendszer idejéből eredeztethető, amikor az egyébként tegeződő ismerősök hivatalos hangnemre váltva elkezdték egymást magázni, leginkább a lakosok a vezetőket. Ezért kell találkozni minél több választópolgárral, megbeszélni velük, hogy mit hogy látnak.

Mit mondanak az emberek?
Véleményük szerint van, amit jól csinálunk, van, amit másként kellene csinálni, és előfordul, hogy valamilyen kormányzati intézkedést nem értenek. Utóbbiaknál az érem másik oldalát megvilágítva már egyetértenek az intézkedésekkel. Legutóbb például körbejártuk, hogy miért is alakult a lombikbébi-program körül országos vita. Abban is egyetértünk, hogy fontos megvédeni az elmúlt hét év értékeit. Valaki plasztikus példát hozott: szerinte a kormányzati munka olyan, mint a gyümölcsfaültetés. Nagyon sok fát kell elültetni, hogy négy-öt év múlva eredménye, jó termése legyen.

Hogyan érvel a kormány politikája mellett ezeken a megbeszéléseken?
Elmondom, hogy ez a kormány az első, amelyik nem a korábbiak szokását vette át, azt ugyanis, hogy valahogy nyerjék meg a választást hitelből, aztán lesz, ami lesz. Történelmileg is érzékelhető változás, hogy az Orbán-kormánynak hosszútávú, 30-50 éves elképzelése is van arról, hogyan élhetnének jobban a magyarok. Mindeközben évről évre többet nyújtunk az embereknek, mint az előző esztendőben. Ide, a Jászságba az utóbbi három évben százmilliárd forint érkezett fejlesztésre a kormánytól önkormányzatok és cégek részére. Ehhez most tizenkét milliárd forint TOP pályázati pénzt nyert el a Jászság. A napokban pedig 480 millió forint érkezik iskolák fejlesztésére. Ezt a gazdaság növekedése teszi lehetővé, ahogy azt is, hogy többet tett a kormány, mint amit megígért.

Mire gondol?
Elég emlékeztetni arra a szocialista Lendvai Ildikó választási kampányban elhangzott kijelentésére, hogy „lassan mondom, hogy mindenki értse, gázáremelés márpedig nem lesz”. Aztán lett háromszorosa. Rózsaszín felhős ígérgetések helyett inkább a realitás és a lehetőségek talaján maradt a kormány. A gazdaság növekedése által lehetővé tett újabb és újabb intézkedéseket a megélhetés javítására, a családok megerősítésére, a közbiztonság és az ország védelmére. Gondoljunk arra, hogy a migrációs válságról és az emiatt szükséges hatalmas kiadásokról, kerítésépítésről, háromezer határvadász kiképzéséről az előző választások idején természetesen szó sem volt.

Miben tud segíteni képviselőként a településeknek?
Említettem az előbb a TOP-os fejlesztés tizenkét milliárdját, ami nagyon nagy lehetőség az egész Jászságnak. A települések egy részének azonban nincs gyakorlata gyors tervezésben, lebonyolításban, ezért támogatást kértek és kaptak is tőlem. Ugyanakkor el kell mondanom, példaértékű a jászsági önkormányzatok összefogása. Az, hogy nem akartak egymás rovására nyerni a pályázatokon. Szabó Tamás polgármesterként és képviselőként is mindig azt vallotta, hogy az ő városa sem fejlődhet a többiek rovására. Ezt a szemléletet, hogy együtt jobban fejlődhetünk, a városvezetők kilencvenöt százaléka magáénak érzi.

A települési politikusok hogyan viszonyulnak Önhöz?
Nem az az érdekes, hogy hozzám miként viszonyulnak, hanem az, ahogy az emberekhez, a választóinkhoz. Van több olyan polgármester is, akivel a választások idején nem egy oldalról indultunk. Talán egy akad, akinek bármit tehetek, vörös posztó vagyok a szemében. A többiek, noha ellenzékből indultak, felismerték, hogy a kormány, a képviselőjük és a település együtt messzebbre juthat.

Lakossági fórumon elhangzott egy polgármester szájából, hogy eddig országgyűlési képviselő a településükért nem tett annyit, mint a mostani.
Ez szívmelengető megjegyzés volt, de több lesújtó tapasztalatom van. Az ellenzék mintha demokrácia deficitben szenvedne. Korábban soha nem tapasztalt alpári stílusban kommunikál politikustársaival, sőt a választókkal is. Mit csinálna, ha hatalomra kerülne? Egy időben zsidóztak, cigányoztak, támadták a külhoni magyarokat, most meg már a tisztességben megőszült időseket is. Korábban is szemben állt az ellenzék mindig a keresztény-konzervatív értékekkel, de azt diplomáciával tette, nem arroganciával.

Ez eléggé elszomorító lehet…
Meggyőződésem, hogy a közéletben az önérdeknek nincsen helye. Itt, a Jászságban is van olyan magas posztra vágyó, magát politikusnak tartó ember, aki az internetes bejegyzéseiben is szinte csak a saját sérelmeivel foglalkozik. Inkább tisztelem az olyan ellenfelet, mint Jászberény korábbi polgármestere, Gedei József, aki kommentálja a tevékenységünket, keményen ostoroz, legjobb esetben félsikernek minősíti az eredményeinket, de nem önmagával, nem a saját egójával foglalkozik.

Mit érhet el egy képviselő kétszáz társa között a Parlamentben?
Közeli példát tudok mondani, a jövő évi költségvetés elfogadásának időszakából. Ez egyszerre jó példa is, meg ellenpélda is. Ellenpélda, mert a költségvetés elfogadásának végső szakaszában még nem fordult elő, hogy egyéni módosító indítványt nagy összeggel befogadtak volna. Ami a dolog pozitív oldalát illeti, több mint hatmilliárd forint értékben befogadták az egyéni módosító javaslatomat, amiből szinte újjáépülhet a Jászberényt Jászfényszaruval összekötő út és a Tiszasülyi út is. Jászszentandrás nyolcvan millió, Jászjákóhalma százmillió, Jászágó harmincnyolc millió, Jászivány és Jánoshida pedig tizenöt millió forinthoz jutott útépítésre. Nagyon jóleső érzés mindegyikünknek, hogy nem vagyunk leszakadó régió, nem vagyunk alsóbbrendűek, Budapesttől nemcsak Hatvanig tart az infrastruktúra. Itt is felzárkózunk, és kiváló minőségű úton érhetjük el az autópályát. De említhetném a Dalkia-ügyet, amikor a kormány első szóra átvállalta Jászberény perveszteség miatti több száz milliós váratlan terhét. A Szent Erzsébet Kórház pedig nagyobb támogatást kapott az adósságkonszolidáció során, mint a megyei kórház. Folyamatosan nő, és a jövőben méginkább erősödik a Jászság lobbiereje.

A kormányzati szervekkel milyen a kapcsolata? Hogyan fogadják az ötleteit?
Lázár János miniszter úr elé terjesztettem be egy javaslatot. A Jászságban is megfigyelhető, hogy a kistelepüléseken az elhagyott házak olykor ajtók, ablakok nélkül, évek óta lakatlanul, életveszélyessé válva roskadoznak. Az önkormányzat sem tud mit tenni, gyakran több jelzálog jog is van az ingatlanon, az utca lakói pedig nap mint nap látják ezt a pusztulást, ami az ő rendben tartott portájukat is értéktelenebbé teszi. Röviden azt javasoltam a miniszter úrnak, hogy az ilyen gazdátlan, életveszélyes, lakatlan házak lebontásának felgyorsítását tegye lehetővé valamilyen rendelet vagy szabályozás. A rendben tartott, üres telek barátságosabb is és értékesebb is, mint a romok.

Sejtjük, hogy mi a véleménye az úgynevezett bérunióról, de olvasóink kedvéért fejtse ki bővebben.
Egyetlen kormány sem tett még annyit a bérfelzárkóztatásért, mint a mostani. Ez az egyetlen járható út, amire Magyarország kormánya 2010-ben lépett. Akkor tízéves távlatban egy millió munkahely teremtését ígértük, ma pedig már a teljes foglalkoztatás a cél, sőt, a Jászsághoz hasonló, fejlett magyarországi régiókban nem a munkahelykeresés a jellemző, hanem a munkaerő hiánya. Ehhez sok minden kellett! A kormány ezermilliárd forintos gazdaságfejlesztési programjából sok jászsági cég részesült. A hazai vállalkozások mellett óriás multinacionális cégek is megtelepedtek nálunk. Elég említeni a fényszarui ipari parkba települt Thyssent. Nem véletlenül érkeztek ők is ide, és világszínvonalú termékeiket itt gyártják, itt foglalkoztatnak magyar munkaerőt. A gazdaság erősödése, a szakemberhiány folyamatos béremelésre sarkallják a munkaadókat, akik plusz juttatásokkal is próbálják munkatársaikat megtartani. A cégek versenyeznek is egymással, az egészséges rivalizálás is a dolgozók jobb megbecsüléséhez vezet. Ezért mondom, hogy működik a bérfelzárkóztatás, amit következetesen folytatni kell.

Aláírná a Jobbik béruniós ívét?
Határozottan nem, és arra kérek mindenkit, hogy senki se írja alá! Ha a kormány háromszorosára emelné a béreket, a cégek ezt nem tudnák kigazdálkodni, tönkremennének vagy szednék a sátorfájukat és egy-két határral Keletebbre folytatnák a termelésüket. Erre azonban semmiféle politikai, hatalmi eszköze nincs sem a magyar kormánynak, sem az Európai Uniónak. Ezért demagóg a Jobbik felvetése, amivel szavazatokat remél a parlamenti választások során, ugyanis addig ez az aláírásgyűjtő kampány kitart anélkül, hogy az eredménytelensége formálisan is kiderülhetne. Ezért sem szabad aláírni ezeket az íveket!

Mivel biztathatja a kormány az országot, illetve Ön a Jászság képviselőjeként a jászokat?
Egy vidéki paraszti példával hadd éljek. Aki malacot vesz, hogy felhizlalja és a kövér disznóból ad a rokonságnak is, az azt szeretné, hogy mindenkinek jusson az eredményből. Aki hazasiet a malaccal és rögtön levágja, az csak saját magára gondol, másnak nem akar jót. Az óriásplakátokat országszerte Simicska Lajos tábláira helyezték ki a bérunióról. Ha ő, a párt gazdasági tartópillére ennyire támogatja a béruniót, akkor miért fizet több ezer dolgozójának csak minimálbért, talán azt is azért, mert erre a kormány döntései őt is kötelezik? Ez átlátszó az emberek számára és szerintem annyira veszik komolyan, mint aki szerint holnaptól legyen ingyenes a sör vagy az élelmiszer. Hátat fordítanak, lehet, hogy épp a szavazófülkékben az ilyen ígérgetőknek. Ezzel szemben az Orbán-kormány arra törekszik, hogy évről évre több pénz maradjon az emberek zsebében. A maga eszközeivel, tárgyalásokkal, hatéves bérmegállapodással arra ösztönzi a gazdaság szereplőit, hogy emeljék a béreket. Ez azonban keskeny mezsgye. Amikor a garantált minimálbér-emelést megszavaztuk a Parlamentben, rögtön mellétettük a munkáltatókat segítő adócsökkentési csomagot. Csak szisztematikusan, lépésről lépésre lehet közelíteni és elérni a nyugati béreket. A többi csak demagógia meg parasztvakítás, illetve nem is leplezett adatgyűjtés, amit bármikor, bárki ellen felhasználhatnak. Ezért kérem nyomatékosan, harmadjára is, hogy senki se írja alá ezeket az íveket! Mi a kötelező betelepítési kvóta elleni népszavazáshoz kértük az emberek felelős véleményét, ezért kezdeményeztünk aláírásgyűjtést. A különbség az, hogy konkrét, valóságos célt tűztünk ki, amivel az emberek egyetértettek és el is értük a célunkat, megvédtük és megvédjük az embereket a migrációtól és a betelepítési kvótától. Ők viszont eleve lehetetlenre vállalkoznak, ráadásul ezzel tisztában is vannak. Ezért sem szabad aláírni az íveiket.

Váltsunk témát! Mi jut eszébe a nyár, napsütés, dinnye szavakról?
Nyár, nem nyár, számomra ami a választókerületi munkát illeti, nincs nagy különbség. Legfeljebb annyi, hogy nem ülésezik a parlament, hetente egyszer-kétszer kell a fővárosba mennem. Ugyanakkor a nyár a falunapok ideje is, tudják, hogy kicsit jobban ráérek, ezért még több a meghívásom, és ezeknek mindig eleget teszek. Az engem megválasztó húsz településen többször is jártam az elmúlt hetekben. Legalább százötven-kétszáz ember véleményét, javaslatait jegyeztem fel magamnak. A másik két szót természetesen szívesen összekapcsolom: nekem, mint tőről metszett dinnyésnek a napsugár azt jelenti, hogy a gyümölcs ízét növeli, finom lesz a termés. Persze 38-40 fokban már nincs mit tenni, napok alatt vége lett az idei dinnyeszezonnak.

Nem csak erre gondoltunk. Kinek az ötlete volt a dinnye ajándékozás?
Jani fiam az ötletgazda, aki azt mondta, hogy aki ásványvizet gyárt, hőségriadó idején azt adja az embereknek. Mi dinnyések vagyunk, hát a 32-féle vitaminkoncentrátummal, nagy víztartalommal, a hűsítő hatással mi is segíthetünk. Megkötések nélkül, nemre, politikai hovatartozásra függetlenül osztottuk a dinnyét a Jászság minden településén civileknek az utcán, de vittünk a kórházba, idősek otthonába, gyerektáborokba is.

Nem támadták azzal, hogy tulajdonképpen kampányol a dinnyével?
Hozzám inkább a köszönőszavak jutottak el, de természetesen érzékeltem a fanyalgó hozzáállást is. Nem kampányoltam, ugyanis amikor nem voltam politikus, akkor is támogattuk családommal az elesetteket. Nem kértünk aláírást, csak odaadtuk a dinnyét a kinyújtott kezekbe. Ezt a gyakorlatunkat a kiugróan magas hőmérséklet, a nagy hőség csak megerősítette. Az emberek egyébként is a közéleti szereplőktől azt várják, hogy adjanak, ne elvegyenek tőlük. Máskor is ezt fogjuk tenni.

Halász Lajos

Halász Lajos

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé főszerkesztője.
Halász Lajos

Halász Lajos

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé főszerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?