Jeltelen sírok között a Kaukázusban
Szerdán délután a Kaukázus vadregényes tájait barangolták be gondolatban a Jász Múzeum vendégei, akiket Varga László katonai hagyományőrző kalauzolt a II. Világháború áldozatainak sírhantjai között.
A Múzeumi esték meghívott előadója ezúttal szülővárosából, Balmazújvárosból érkezett hozzánk, de kutatásai rendre sokkal távolabbi utakra szólítják. Varga László már gyermekkorában megfertőződött a hadi történelem szeretetével, s ezt a „betegséget” később sem nőtte ki. Minden egy otthon őrzött huszárszablyával kezdődött, amelynek történetét ki kellett nyomozni. A katonakalandok kutatásából egyre több izgalmas, sokszor titokzatos történet, emberi sors kerekedett elő. Az egymásra épülő kutatásokból jutott el a XX. század vérzivataros történelméig, ahol a háborúk és hadifogolytáborok poklát megjárt visszaemlékezésekből, rokoni beszámolókból kiderült, még számos fehér folt vagy szándékosan elmaszatolt lap akad az emberiség nagy történelemkönyvében. Egy háborús emlékmű-állítás kapcsán Varga László és a hozzá csatlakozó maroknyi hagyományőrző ráébredt, hogy az áldozatokat felsoroló tábláról még sok név hiányzik. Mi történhetett ezekkel az emberekkel, vajon hol alusszák örök álmukat azok, akiket hiába várt haza családjuk a harcmezőről vagy a fogolytáborokból? A szálakat bogozva kiderült, hogy hazánkért életüket áldozó honfitársaink jelentős részének földi maradványait a Kaukázus lábainál kell keresni. Őket az egykori Szovjetunió kényszerítette fogolymunkára több millió társukkal együtt. Varga László és csapata elindult, hogy felkeresse ezeket az elfeledett embereket, sírjaiknál itthonról hozott nemzeti szín szalagot, nemez virágot helyezzenek el egy Miatyánk ima kíséretében.
A vállalkozás nem volt egyszerű. Rengeteg levéltári és internetes kutatás, kapcsolati háló építés előzte meg az ázsiai nagy utazást. Az elmúlt két évben mintegy száz hadi temetőben járt, s kereste fel elhunyt honfitársaink sírhantját. Azerbajdzsán, Grúzia, Kazahsztán, Örményország, Üzbegisztán, Csecsenföld sztyeppéit és hegyeit járva talált rá az elhurcoltak emlékhelyeire, köztük a jászboldogházi Szőrös János sírjára is. Az 1945. június 29-én elhunyt hadifogoly földi maradványai Örményország földjében jeltelen sírban pihennek. A parcellák számozását összevetve a dokumentációval lehet kikövetkeztetni, hol alussza örök álmát az egykori fogoly, aki talán a vízerőmű építésében vett részt sok ezer német, román, cseh és magyar társával. A temető fejfáiul szolgáló sírköveket a helyiek beépítették lakóházaikba, istállóikba. Néhány idős még emlékszik az egykori barakkokra, a foglyok sanyarú életére, a magyar foglyok szorgalmára.
Varga László megdöbbentő számadatokat árult el a hadifogolytáborokról. Kazahsztán 600 ezer négyzetkilométeres láger országában például hárommillió ember pusztult el az embertelen munkakörülmények, az éhezés és a betegségek következményeiként. A táborra emlékeztető mementó falán 180 ezer név őrzi az itt életüket vesztett nők emlékét. A kutatómunka során sok torokszorító élményben volt részük a hagyományőrzőknek, de talán a gyönyörű táj, a páratlan vendégszeretet, a mesésen szép keleti építészet valamelyest ellensúlyozta a szomorú apropójú utazást. A túra során arra is fény derült, hogy a Kaukázus népei egészen másképp értelmezik a honfoglalást, a népvándorlást mint ahogyan azt mi az iskolában tanultuk. Rokonságunkra szívesen emlékeztetnek és népművészeti tárgyaikkal, viseletükkel, népi motívumaikkal, nyelvhasználatukkal igyekeznek is bizonyságot mutatni a távoli Európába vándorolt magyarok rokoni szálaihoz.
Az izgalmas, az előadó stílusából fakadóan a téma ellenére is szórakoztató előadást két zenei motívum foglalt keretbe. Ilonkáné Deme Gabriella lírai katonadallal hangolt rá a témára, majd Bernhard András kürtön előadott katonai takarodója zárta le a vetített képekkel színesített műsort.
Végezetül Hortiné dr. Bathó Edit igazgató asszony köszönte meg a figyelmet a népes hallgatóságnak, köztük Szőrős János egykori hadifogoly leszármazottainak, akik néhány érdekes információval ugyancsak kiegészítették az előadást.
a BerényCafé újságírója.
