A kialakult életvitelem illik hozzám

Szőke Fanni nevét számos alkalommal hallhattuk, mikor ellátogattunk a Dance Fitness SE városi fellépéseire vagy éves bemutatóira. A gimnáziumi évek alatt kézilabdában is jeleskedő lány ma már képzett edző, aki az egészséges életmód aktív hirdetője. A sportkedvelő emberek a fővárosban is találkozhatnak vele, ahol ugyanolyan szívvel-lélekkel edz, mint azt korábban Jászberényben is tette.

Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy elindulj a sport irányába? Az aerobik volt az első szenvedély?

Akkor történt, amikor még óvodás voltam. Anyukám aerobik órákra járt a berényi főiskolára, talán Öregtyúk SE volt a neve, ahol negyven feletti nőknek tartottak edzéseket. Mindig elvitt magával, és bár én voltam a legkisebb, nagyon élveztem, és igazán megtetszett. A Gróf Apponyi iskolában Ugróczi Mónika tartott aerobikot, aztán onnan átjöttünk az O2-be a Bercsényi útra. Több kategóriában is kipróbáltam magam, köztük csapatban, trióban és egyénileg is. Később Budapestről is jöttek edzők, akik foglalkoztak velem, de sajnos mindig megrekedtünk egy bizonyos szinten. Amikor gimnazista lettem, bejött a kézilabda, és mivel több sikerélményem lett, ez vonzott. Később, mikor felkerültem az egyetemre és a kollégiumom távol esett mindentől, a sport egy fél évig kimaradt, ami nagyon rosszul érintett. Visszatértem az aerobikhoz, elvégeztem egy tanfolyamot, ahonnan a tanáraim beajánlottak a Life1 terembe.

Az egészséges életforma iránti érdeklődésed utólag jelentkezett, vagy már korábban is odafigyeltél erre?

Serdülőkorig bármit megehettem, nem számított. Aztán ahogy elkezdtem nőiesedni, sokat szenvedtem a testsúlyommal, mert nem tudtam, hogy mit és hogyan kellene ennem. Ahogy Budapesten elkezdtem tanulni erről, akkor következett be a váltás, és később már annyira hiányzott, ha nem ilyen étrend szerint étkeztem, hogy inkább összeállítottam magamnak a heti menüt. Ritkán megyek el valahová enni, mert ha én főzök magamra, az nemcsak olcsóbb, de biztosan olyan alapanyagokat használok, amelyekről tudom, hogy megfelelőek. Igyekszem időt szakítani a főzésre, sütésre. Olykor éjszaka, vagy egész vasárnap főztem, hogy meglegyen a következő hétre való menüm.

Nagyon elhivatott vagy! Mi az, ami motivál?

Főzni mindig is imádtam, és mikor láttam, hogy másoknak is ízlik a főztöm, még bátrabban kísérleteztem. A jövőben szívesen belefognék egy cukormentes cukrászdába, de az igazi nagy álmom egy saját fitneszterem. El tudnám képzelni, hogy az egyik része lehetne akár olyan hely, ahol a saját készítésű, egészséges dolgokat áruljuk. Ha megvalósulna, valószínűleg egy nagyobb városban jönne létre, igényes környezetben. Pesten nehéz, mert már szinte minden sarkon vannak hasonlók.

Jászberényben nem is gondolkodtál?

Sokszor gondoltam arra, hogy tarthatnék itt edzéseket, és a Börtönudvarban próbálkoztam is, amikor kiépítették a termeket. Elképzeltem, hogy hétvégente hazajönnék az órákra, de nem voltak túl nyitottak a dologra, így végül nem lett belőle semmi. Maradtam Budapesten.

Felmerült, hogy főiskolai/egyetemi képzés keretein belül is sportolással kapcsolatos szakirányt válassz?

Természetesen igen, a Testnevelési Egyetemre gondoltam, mialatt a Corvinust csináltam. Voltak ismerőseim az iskolámból, akik párhuzamosan vettek részt a TF képzésein, de végül lebeszéltek róla, mondván már nem olyan az oktatás színvonala, mint régen. Úgy voltam vele, hogy maradok esetleg egy mesterképzésnél vagy elmegyek külföldre tanulni. Aztán végül elvégeztem két OKJ képzést. Az egyik alapozó tanfolyam volt, amivel a csoportos edzéseket vezethetem. A másodikkal már a személyi edzéshez is megszereztem a papírt. Sajnos nem volt túl olcsó, így nehéz volt boldogulni mellette, de mióta elkezdtem benne dolgozni, teljesen megtérült.

A Corvinuson nemzetközi gazdálkodást tanultál. Ezt a fajta életvitelt képzeled el magadnak, amit most is csinálsz, vagy diploma után inkább a megszerzett szakmáddal szeretnél elhelyezkedni?

Ez nehéz kérdés, már sokan feltették. Most lesz egy félév szakmai gyakorlatom még az államvizsga előtt, ami jó lehetőség arra, hogy mélyebben belelássak és eldöntsem, mivel is folytatom. Több minden késztetett arra, hogy ezt a szakot válasszam. A nővéreim kereskedelem-marketing és turizmus-vendéglátás szakot végeztek, tehát a közgazdász terület adott volt, és számos lehetőséget rejt magában az én választott irányom is. Bankszektorban, marketing tanácsadás vagy akár a számvitel területén is könnyen el lehet helyezkedni vele. Ugyanakkor ott van a másik oldal, hogy a kialakult életvitelem illik hozzám igazán és még nem tudom, hogy képes vagyok-e arra, hogy nyolc órát egyhuzamban üljek. Ameddig csak tudok, szeretnék a sporttal foglalkozni, de érdemes nagyobb dolgokban is gondolkodni, mert ezt nem lehet a végtelenségig csinálni.

Hogyan néz ki egy heted?

A nyári szünetben táboroztatunk, ilyenkor azért lazább a beosztás, de iskolaidőben úgy vettem fel az óráimat, hogy azokat az edzésekhez igazítottam. Reggel fél 7-től tartottam így órát, napközben iskolában voltam, este pedig újra a teremben 9 vagy fél 10-ig. Vizsgaidőszakban ugyanez, csak akkor az esti edzések után is még sokszor leültem hajnalig tanulni.

Milyen tábort szerveztek? Te is tartasz edzést?

Már régóta, talán 6-7 éve megy a berényi főiskolán egy nagyon durván sportos tábor. Tíz napon keresztül intenzíven sportolnak a résztvevők. Nekem ez a harmadik alkalom, de ide családok generációi járnak évről évre. Az idősebb nyolcvanéves korosztálytól egészen a fél éves kisfiúig, rengetegen vannak. Apukám idén az idősebb hölgyekkel foglalkozik és mérkőzéseket vezet, anyukám pedig – mivel egyébként is pedagógus – a kicsiket kapta. Délelőtt mindig valamilyen csapatsportot játszunk: röplabda, lábtenisz, duatlon és versenyek is vannak. Délután egyéni órák, női kondi, vegyes kondi, jóga és gerinctorna, tehát elég szerteágazó a tevékenységünk.

Úgy tűnik, a sport iránti szeretet nálatok családi vonás. Ezek szerint nem volt különösebb gondod azzal, hogy átlépj az oktatói státuszba?

Más valamit jól csinálni és átadni, de szerencsére a szüleimtől örököltem némi képességet ehhez, így nem jelentett akadályt. Tulajdonképpen mindig is úgy voltam vele, hogyha szeretsz valamit, azt az emberek megérzik. Sosem azért csináltam, hogy minél többen legyenek az óráimon. Mikor elkezdtem nagyon kis létszámú csoportokkal, akkor is élveztem és reméltem, hogy egy idő után majd megtérül. Ami a legjobb az egészben, hogy mindent magamtól értem el. Természetesen sokan támogattak, a szüleim is, de végső soron én alakítottam a sorsomat.

Írta: Kazsimér Nóra

Fotó: Fanni Szőke Facebook

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Latest posts by Munkatársunk (see all)

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?