Ima, kultúra, jókedv

A szokásos időpontban, augusztus 7-től 12-ig ismételten útnak indultunk, hogy szellemileg, lelkileg megújuljunk, világot lássunk, ugyanis dr. Novák István atya idén is gondoskodott a hívek nyári, lelki és szellemi feltöltődéséről.

A reggeli indulásnál szomorúan vettük tudomásul, hogy néhány kedves ismerős nem tudja vállalni az utat, annak viszont örültünk, hogy sok új zarándoktárssal gyarapodtunk.

A hosszú buszút alatt volt idő beszélgetésre, rózsafüzér imádságra és a táj sokszínűségében való gyönyörködésre.

A szállásunk a Parma megyei Nocetóban volt. Innen indultunk el minden reggel Észak-Olaszország nevezetes városaiba. Szép és gazdag programot tudhatunk magunk mögött. Az út alatt Torinó, Verona, Padova, Firenze és Milánó hangulatából, látványosságaiból kaptunk ízelítőt. Torinóban az egyházi múzeumban megnéztük a torinói lepel másolatát, ami a katolikus egyház legtitokzatosabb ereklyéje. Az eredeti leplet a Keresztelő Szent János Katedrálisban őrzik.

Veronában ellátogattunk Júlia házához, megcsodáltuk a híres erkélyt, majd az Arénában felidéztük a régi harcosok küzdelmeit.

Padovában az 1238-ban épült Szent Antal Bazilika egyik meghitt kis kápolnájában István atya szentmiséje mindannyiunk számára lelki feltöltődést jelentett. Ezt koronázta meg az olasz gótika mesterművének, a Milánói Dóm szentélyében megtartott szentmise, amit István atya celebrált. Ez felejthetetlen, egyszeri, megismételhetetlen élmény egy zarándokúton, hiszen a Milánói Dóm, a római Szent Péter Bazilika után Olaszország második legnagyobb temploma.

A Comói-tónál tett hajókázás, a tengerparti nézelődés, fürdőzés más jelleggel színesítette utunkat. Gyorsan elrepült a hét. Utunk utolsó délutánján Rózsa Lajosné Pannika néni mondott köszönő szavakat István atyának és a zarándok társaknak, külön köszöntötte az első zarándoklókat és a születésnaposokat, valamint megosztotta velünk az út során megélt érzéseit, gondolatait.

Hogy mit is nyújtott nekünk a zarándokút? Tanultunk szerénységet, örültünk a szépnek, és ahogy Pannika néni megfogalmazta: „az út alatt megerősödtünk abban, hogy rászorulunk egymásra és Isten irgalmára.”

Köszönjük a szervezőknek: István atyának, Lantos Tiborné Marikának, akik idejüket nem sajnálva szereztek nekünk felejthetetlen élményt!

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?