A népművészet kincsei

2017-08-112017-08-16 Taczman Mária 0 Comments

A magyar emberek érzéseit, örömeit, bánatait, életszeretetét, a teremtett világhoz, a hétköznapokhoz és a természethez való viszonyát csak az autentikus magyar népművészet tudja kifejezni, de mondhatnánk népzenét, néptáncot, népköltészetet vagy akár az anyanyelvünket is. Ennek lélegzetelállító lenyomatát láthatják, akik ellátogatnak a Népművészeti kincsek a Jászkunságban című kiállításra a jászapáti Pájer Antal Művelődési Házba. Az egész megyét átfogó válogatás augusztus 4-én, csütörtök délután nyílt meg.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népművészeti Egyesület tárlatát Pallagi Imréné, az önkormányzat Vallási, Kulturális és Civilkapcsolatok Bizottsága elnöke nyitotta meg. Kiemelte, hogy azért is jelentős a jászapáti kiállítás létrejötte, mert a városban a népművészet gyakorlása a kicsiktől az idősekig jelen van, akár önállóan, akár civil szervezetek keretein belül. A kiállítás anyagának láttán Kodály Zoltán szavaival élve „hiánytalan művészeti hatás”-ról beszélt és minden látogatónak az „Ah!” rácsodálkozás élményét kívánta.

Az egyesület elnöke, Kenyeres Sándorné vette át a szót, aki a szakértő tudásával értékelte és bemutatta a 34 alkotó népművészeti tárgyait. Az egyesület idén krisztusi korba lépett, tevékenységével ez idő alatt országos elismertségre tett szert. A 120 főt számláló közösség alkotókból és segítőkből áll, akik szerte az egész megyében 30 településen élnek. Céljuk a tárgyalkotó népművészet felelevenítése, éltetése és továbbvitele, ezen túlmenően pedig a nemzeti hagyomány megismerése, a helyi, kistáji és össznemzeti értékőrzés. A tevékenység nemzeti perspektívává való tágítását jól mutatja, hogy az egyesület konferenciák, kiállítások, kézműves foglalkozások, vásárok, szakkörök, nyitott műhelyek, galériák és továbbképzések szervezésében is részt vesz. A legnagyobb népművészeti fórumon, a Mesterségek Ünnepén mindig jelen van a Budai Várban, 28 tagjuk pedig népművészeti iparmesteri címmel és különböző országos elismerésekkel, díjakkal büszkélkedhet.
Kenyeres Sándorné azt is kiemelte, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Értéktárban több szakáguk szerepel, így például a jászsági hímzés, a megújult jász viselet, vagy a jász kosárfonás.
Az idei kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia által kiírt pályázatnak köszönhetően jöhetett létre, és egy több állomásos kiállítás-sorozat első helyszíne Jászapáti. A Kárpát-medencei hímzőkultúrát a jász és a kun hímzések képviselik, de megtekinthetünk keramikus termékeket, a fazekasság és a fafaragás remekeit, kosárfonók, vesszőfonók és késes mesterek keze munkáit. A vesszőfonások közül érdemes elidőzni a babakocsi aprólékos, bonyolult szerkezetén. Emellett bőrművesek, csuhékészítők termékeit, népi ékszereket, vert és varrott csipkét, kovácsmunkát és szövőalkotásokat is bemutat a tárlat.

A kiállításon szemlélődő nemcsak őseink tudásának esszenciáját szívhatja magába, hanem életvitelük üzenetét is: azt a józan, praktikus, mértéktartó, tudatos, takarékos megközelítést, ami a természeti kincseket, organikus hozzávalókat jól tudja használni, nem szándéka azt kihasználni, vagy pedig felélni. Mindez a látásmód az értő szemű és érző szívű látogató számára nyilvánvaló, és az is, hogy mindez a rend a látható káoszon túl a mélyben ma is él, működőképes és régi korok bölcsességének üzenetét hordozza, sőt, megmaradásunk záloga. Az anyagi és eszmei szempontból is értékes alkotásokat szemügyre véve tehát azt nyugtázhatjuk, hogy a kiállított termékeken a hagyományos és a modern ötvözésének igénye érhető tetten, az a nem titkolt törekvés, hogy ezek a remekek a mai modern háztartásba is bevihetőek legyenek. Az öltések mentén átsugárzó alkotó, teremtő erő azt üzeni, hogy a kézzel készített munkából áldás születik. Csak szívvel lehet ölteni, alakítani, viselni, kalapálni, szőni, fonni, vágni, illeszteni.

Az egyesület elnöke megnyitója végén Juhász Ferencet idézte: „A világ tele van képíró asszonyokkal és faragó-emberekkel, népballadákkal, dalokkal, teremtés- és halálmítoszokkal és népmesékkel. Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklő népek, a mítosz-alkotó népek, képíróasszonyok és faragóemberek, mert az ember hal ki velük.” Fontos figyelmeztetés ez, mert ha át tudtuk menteni egy évezred népművészetét a 21. századba, kell, hogy még tovább éltessük és adjuk tovább a jövendő korok gyermekeinek is – zárta beszédét Kenyeres Sándorné. Majd köszönetet mondott az anyagi támogatásért és a segítségért a Magyar Művészeti Akadémiának, Jászapáti és Jászivány Önkormányzatának, a kiállítás rendkívül gyors, egy napos megrendezéséért pedig a Pájer Antal Művelődési Ház dolgozóinak, a Kézimunka Szakkör és Csipkekör alkotóinak. Utóbbi csoportok tagjai a megnyitón is jelen voltak népviseletben, sőt munkafolyamatuk kulisszatitkaiba is beavatták az érdeklődőket a megnyitót követő fogadáson.

A műsort Nagypál Ágnes és Balázs Sándor néptánc bemutatója színesítette és zárta. A kiállítás augusztus 13-ig tekinthető meg, hétfőtől péntekig 8-17-ig, szombaton 9-12-ig. A kiállított tárgyak megvásárolhatóak, mellyel az egyesületnek a szilveszter éjszaka a tűz martalékává vált tiszavárkonyi alkotóházának újjáépítését lehet támogatni.