Jubilált a homoki öregdiák találkozó

Először iskolatalálkozó volt a neve annak a közös összejövetelnek, amely az egykoron a homoki tanyavidéken élőket, az oda iskolába járókat összehozta közös emlékidézésre. A hajdani legelső találkozó szép lassan túlnőtt magán, bővült, egyre népszerűbb lett. Idén július 30-án, vasárnap már jubilált a találkozó, elérkezett a tizedik évfordulóhoz.

Nagy meleg volt, a napsugár és a tábori tűz lángja is segített a szalonnasütőknek, hogy minél előbb csöpögjön a finom zamat. Minden esztendőben a program ugyanis a homoki öregdiák találkozón a közös szalonnasütéssel, a vendégek üdvözlésével kezdődik. Ezúttal is ki-ki helyet foglalt, megtalálta azokat a személyeket, akikkel rég találkozott, kis csoportokban beszélgetések kezdődtek. Az esemény három főszervezőjével is beszélgettem: Bábosik Józsefnéval, Pozsonyi Lászlóval és Kispál Jánossal.

Kispál János ugyancsak a homoki iskolába járt, a közeli templomban keresztelték, ott volt elsőáldozó, gyermekkorának emlékei szép pillanatokat idéznek fel benne. Édesapja 8 évig volt a templom kántora, sőt felmenői még a templom építésében is közreműködtek.

Pozsonyi Lászlónak és feleségének jut az a megtisztelő feladat ezen alkalmakkor, hogy megfőzzék az ebédnek valót. Szépen lobogott a nagy bogrács alatt a tűz, a finom illatok is kezdtek terjedni a levegőben, főtt a marhapörkölt.

Bábosik Józsefné Klárika főszervező kiemelte, hogy a tizedik év fontos, hogy valami rendhagyóra törekedtek. Igaz, minden esztendőben programokkal is színesítik a találkozót, ezúttal azonban két helyre is látogatást terveztek a csoport számára. Elmondta, örömmel tölti el, hogy minden évben sokan eljönnek a találkozóra, s jó hangulatban telik az esemény, bár a szervezés nagy munkával jár. – Már az első találkozón megfogalmazódott az ötlet, hogy jó lenne tovább folytatni. Sokan elköltöztek már erről a vidékről, épp ezért szorgalmazták az összejövetelek fontosságát, hogy legalább az év egy napján megvalósuljon ez a közös program – foglalta össze Bábosik Józsefné.

A szalonnasütés végeztével a délelőtti események kutyás bemutatóval folytatódtak, Gyurkó Péter és Kövér József működtek ebben közre Anke kutyus segítségével. A közönség nagy tapssal jutalmazta az okos kutyus produkcióját, melyből kiderült, hogy mennyi mindenre megtanítható a jámbor eb.

Már igencsak 11 órát ütött az óra, amikor előállt az udvaron a két lovas kocsi, hogy a kedves jelenlévőket továbbvigye két nevezetes, különleges helyszínre. Az utazást kellemesebbé tette a nóta- és harmonikaszó, amely a jó hangulatról tett bizonyságot.

A résztvevők először Tőtevényre kocsikáztak, ahol egy szőlőbirtokot néztek meg, a Zámár tanyát, amely nagy területen fekszik, szépen rendezett, faragott székelykapu a bejárata. A zöld övezetben több épület tárult a szemünk elé. Láthattunk lovak számára futtatót, egy másik helyiségben vitrinben őrzött lószerszámok, további ereklyék, serlegek, kupák kaptak helyet. Míg máshol hintók álltak egymás mellett, melyeket szintén meg lehetett tekinteni, sőt fel is lehetett rájuk ülni. Többen meg is tették ezt, főként a fiatalabb korosztályból.

Ezt követően a lovas kocsi továbbvitte utasait az egykori rekettyési iskola vidékére, ahol egy tájházat, helytörténeti gyűjteményt tekintettek meg a résztvevők. A tanya, ahol a gyűjtemény helyet kapott, a közelmúltban nyílt meg a látogatók előtt. Itt Balogh Gyula kalauzolásával vehették szemügyre az érdeklődők azokat az egykori eszközöket, tárgyakat, régiségeket, amelyeket egy tanyán hajdan meg lehetett találni. Olyan eszközök kaptak a gyűjteményben helyet, amiket elődeink használtak például főzéshez, vagy az állatok gondozására, de láthattunk régi borotvát, palatáblát, egyéb iskolában használt eszközöket is, amelyek akkor a diákok tanítását segítették.

Majd a csoport visszaérkezett a homoki iskolához, ahonnan indultak, s ahol már készen várta őket a marhapörkölt. A közös ebéd utáni fényképnézegetés, beszélgetés, az egykori közös pillanatok, történések felidézése egészen estig tartott, jó hangulatban, feltöltődve újabb egy esztendőre…

Buschmann Éva

Buschmann Éva

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?