Ajándék Técső tűzoltóinak

Július 10. és 13. között tűzoltó felszerelést vittünk a testvérváros Técső tűzoltóinak. A küldöttség vezetője Szatmári Antalné alpolgármester asszony, az ötletgazda pedig Fózer Tibor tűzoltó ezredes volt.

Másfél éve kezdődött, amikor Fózer Tibor Jászberényben találkozott Gajdos Sándorral, Técső tűzoltó parancsnokával, aki elpanaszolta, hogy az államtól nem kapnak megfelelő és biztonságos védőruhát a tűzoltáshoz és félti az embereit. A jászberényi tűzoltóságnak kitűnő és régi kapcsolata van a vechtai tűzoltókkal. Ennek okán Fózer úr kéréssel fordult Andreas Mihalowskihoz a védőruhák ügyében. A válasz pozitív volt és már tavaly decemberben – a Szent István körúti eltérő tantervű iskolának Vechtából érkező adományával együtt – meg is érkezett a védőfelszerelés (speciális sisak, csizma, nadrág, felső, kabát).

Többszöri időpont egyeztetés után július 10-én indult a kisbusz a szállítmánnyal, amit bejelenteni és vámoltatni kellett, mivel Ukrajna nem uniós ország. A küldöttség célja a técsői polgármesternek és kollégáinak a meghívása, valamint a civil szervezetekkel – iskolák, vadászok stb. – való kapcsolat kialakítása és erősítése.

Szerencsés és viszonylag rövid, két órás határátlépés után kb. 14:00 órakor érkeztünk meg a szálláshelyünkre. Mészáros Tibor alpolgármester és Gajdos Sándor tűzoltóparancsnok fogadott minket, akikkel megbeszéltük a programot.

Másnap délelőtt fogadott minket Kovács Iván, Técső város ukrán polgármestere. Jelen volt Mészáros Tibor magyar alpolgármester és Kricsfalusi Iván ukrán jegyző is. Szatmári Antalné alpolgármester asszony átadta Szabó Tamás polgármester meghívó levelét a jászberényi ünnepségekre, amit örömmel elfogadtak. A baráti beszélgetés során nyíltan szó esett a két város gondjairól és terveiről, valamint a testvérvárosi együttműködés lehetőségeiről. Délután a polgármester jelenlétében került sor az adomány átadására a técsői tűzoltók telephelyén. Az állomány érdeklődve és elégedetten vizsgálta a kapott védőfelszerelést. Több magyar nemzetiségű volt közöttük, így nem kellett Erdő Évikének tolmácsolnia, így is megértettük a véleményüket. Ezután Gajdos Sándor, magyar tűzoltóparancsnok bemutatta a telephelyet, az eszközöket és a felszereléseket. Közben elmondta, hogy védőálarc még nagyon szükséges lenne. Fózer ezredes úr annyit mondott: „megoldjuk”.

Másnap látogatást tettünk a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumba, ahol az iskola fiatal igazgatója fogadott minket. Büszkén mesélte, hogy az iskolában magas szintű oktatás folyik. A hivatalos tesztfelmérések alapján elsők között vannak a megyében. 14 állandó és 14 óraadó tanár dolgozik az iskolában, de kevés a hely és nagy a túljelentkezés. Nagyon népszerű az iskola az ukrán lakosok körében is. Kötelezően oktatják a magyar és az ukrán nyelvet minden tanulónak, így az ukránok is tanulnak magyarul.

Sok segítséget kapnak a magyar államtól pályázatok formájában. Például a magyarul tanító pedagógusok fizetés kiegészítést kapnak, épületfejlesztésre, eszközök beszerzésére is van pályázati lehetőség. Most épül egy magyar nyelvű óvoda a magyar állam finanszírozásával. Így biztosítva lesz a teljes – óvoda, általános iskola, gimnázium – tanulási lehetőség magyar nyelven.

Másnap kirándultunk a tiszamenti közeli hegyekben. A Tisza túlpartja már Románia. Útközben több falut láttunk, ami vagy ukrán, vagy magyar, vagy román többségű volt. Érdekes volt összehasonlítani az épületeket és a körülményeket. Úticélunk Közép-Európa mértani közepe volt, amit állítólag osztrák mérnökök határoztak meg. Mindenesetre a Tisza partján hegyek között, szép környezetben, több vendéglő régi használati eszközöket kiállítva várja a látogató-kat. Természetesen finom helyi ételek és italok is megkóstolhatók. Árusokban sincs hiány, akik sokszínű portékájukkal próbálják vásárlásra bírni a látogatókat, többnyire sikerrel. Visszafelé megnéztünk egy elhagyott sóbánya helyén kialakulóban lévő sósvízi fürdőt. Valaki a régi egerszalóki strandhoz hasonlította. Az biztos, hogy természetes környezetben működik, és még megfizethető a szállás és étkezés is.

Találkoztunk a helyi vadásztársaság bolgár származású képviselőjével, aki érdeklődött a jászberényi vadásztársaságok és vadászati lehetőségek iránt. Tájékoztattam, hogy október 28-29-én a Testvérvárosok Baráti Egyesülete és a Lehel Vadásztársaság közösen szervez testvérvárosi vadászatot és hagyományőrző disznóvágást. Több testvérvárosból érkeznek vadászok és civilek. Pesti Józseffel, a vadásztársaság elnökével egyeztetve bizonyára lesz lehetőség a técsői vadászokat is meghívni.

Este, a búcsúvacsoránál megköszöntük a vendéglátók gondoskodását és elmondtuk, hogy szeretettel várjuk őket Jászberényben. Az úton hazafelé értékelve az elmúlt három napot egyöntetű volt a vélemény: az ukránok jobban értékelik és becsülik a magyarok munkáját, mint Erdélyben a románok. Ettől függetlenül vagy éppen ezért, az itt élő magyaroknak minden segítséget meg kell adni, amit tudunk. Szatmári Antalné alpolgármester asszony kérte mindannyiunk összefogását ahhoz, hogy ennek megfelelően tudjuk fogadni a testvérvárosból érkezőket.

Egervölgyi József

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?