A néptanító és a nemesember bölcsessége

Ritka pillanat, amikor egyszerre két kiadványt is bemutatnak a Jász Múzeumban, ráadásul ezeket nem kortársak, hanem XVIII. és XIX. századi gondolkodók vetették papírra. Valóságos helytörténeti kincsek kerültek a könyvesboltok polcaira Nemes Nagy György jászárokszállási kereskedő és Kiss Ágoston jászladányi tanító keze nyomán.

A könyveket a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára és a Jász Múzeumért Alapítvány július 4-én, kedden mutatta be a nagyközönség számára a Jász Múzeumban. A sajtótájékoztatón Csönge Attila, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár igazgatója köszöntötte a megjelenteket és hívta fel a figyelmet a több száz éves naplók jelentőségére. Intézményét Csikós Gábor kereste fel néhány évvel ezelőtt, hogy a Széchenyi Könyvtárban őrzött dokumentumot könyv formájában adják ki.

Elmondása szerint a munka oroszlánrészét a napló felkutatója vállalta, ő „csak” az anyagi forrást teremtette elő pályázatokból. „Vékonyka, de annál érdekesebb és izgalmasabb kiadvány született, mellyel a Jászság történetének egy darabja válik közkinccsé.”

Köszönetet mondott a Jász Múzeum munkatársainak, hogy a kötethez korabeli, jászárokszállási illetőségű embereket ábrázoló képeket bocsátottak rendelkezésükre illusztrációként, és a könyvbemutatóra is az intézmény falain belül kerülhetett sor.

A forrás felkutatója és a bevezető tanulmány, valamint az értelmező jegyzetek írója Csikós Gábor elmondta, hogy 2011-ben találta meg Nemes Nagy György jászárokszállási kereskedő naplóját egy kutatás során. Négy évvel később Katona Csaba történésznek is mesélt az érdekes forrásról, s úgy gondolták, hogy szélesebb körben is népszerűsíthetnék ezt a XVIII. századi naplót. Csikós Gábor számára azért volt igazán érdekes, mert Nagy György idegenként, kívülállóként élt Jászárokszálláson, mégis megismerhetjük leírásából a korabeliek életét, miközben az országos és a világpolitikát is bemutatja úgy, ahogy ő ítélte meg. Tanult ember volt, aki kereskedőként sokat látott és széleskörű érdeklődése volt. „A XVIII. századi ember által megélt, és megítélt történelemkép megismerésére ez kiváló dokumentum” – zárta gondolatait a szerkesztő.

Katona Csaba lektorként árgus szemmel követte a kötet formálódását, és közben konstruktív javaslatokat is tett. Jászárokszállási gyökerűként szívesen jön a Jászságba és foglalkozik helyi témákkal. Kutatásai során pedig éppen a XVIII. századi emberek mindennapi életével foglalkozik, így különösen érdekes volt számára Nemes Nagy György naplójának a feldolgozása, értelmezése. Kihívást jelentett számukra, hogy ebben a korban nem volt helyesírás, mindenki a saját ízlése szerint írt, így Nagy György is. Mint tanult nemesember, több nyelven beszélt, ezért idegen kifejezésekben is igen gazdag a dokumentum, tele általa ismert kiszólásokkal, utalásokkal, melyek értelmét a mai ember számára fel kellett tárniuk. „Ő nem az abszolút igazságot írja le, hanem a saját véleményét: ezért kiváló mentalitástörténeti forrás. Világosan mutatja, hogy egy kívülálló nemesember számára mik voltak a kapaszkodási pontok, ahol meg tudta határozni önmagát.” A napló visszaemlékezésként indul, melyben leírja családja történetét, majd a korabeli jelenhez ér, és naplóvá válik, amit az utódok is folytatnak. A szöveghez Csikós Gábor készített lábjegyzeteket, melyek segítik az értelmezést, de még így is minden sorát jól át kell gondolni. Aki ezek ellenére mégis vállalkozik a kötet elolvasására, izgalmas szellemi kalandban lehet része. „Ilyen szempontból ez fontos dokumentuma Jászárokszállás helytörténetének, a korabeli mentalitásnak, és a gazdaságtörténetnek.”

Nemes Nagy György naplójával egy időben került előtérbe Kiss Ágoston jászladányi tanító száz évvel később íródott naplója is, melyen szintén évek óta dolgoznak, hogy a szélesebb közönség számára is olvasható legyen. A néptanító dédunokája, Szőke Katalin ajánlotta fel az eredetileg 815 oldalas, lúdtollal írt dokumentumot a Jász Múzeumnak, melyet Hortiné dr. Bathó Edit múzeumigazgató asszony örömmel fogadott és anyagi forrást szerzett a kiadásához.

A Jászsági Füzetek 54. kiadványaként napvilágot látott „Szabad valék mint a szárnyas madár…” című naplót a kötet szerkesztője, Bathó Edit mutatta be. Kiss Ágoston, aki 1823-ban született Jászladányban, már kisgyermekként is igen érdeklődő, tanulékony és szabadelvű személyiség volt. Családja ugyan nem volt törzsökös jász, hiszen a Felvidékről érkeztek az újonnan telepített Jászladányba, de tipikus jásszá váltak, és beilleszkedtek a helyi közösségbe. Édesapja számos utazására magával vitte a kis Ágostont, aki így igen fiatalon széles látókörre tett szert. A látottakat gondosan feljegyezte és igen határozott véleményt alkotott az eseményekről. Életének nagy tragédiája volt, amikor koleravészben elvesztette édesanyját, majd a sorra érkező mostohák – az első kivételével –, szinte ellehetetlenítették az otthonmaradását. Édesapja akarata ellenére nyakába vette a nagyvilágot, és bejárta Erdélyt, a Felvidéket. Tizennyolc évesen beállt a császári királyi hadseregbe, így jutott el Itáliába, Milánó mellé, majd Dalmáciába és Nagyváradra. Nagyon sok csatában vett részt, melyeket precízen lejegyzett a korabeli katonai szleng nyelven. A szerkesztőknek is komoly kihívást jelentett ezeknek a katonai kifejezéseknek a megfejtése, amiben segítségükre volt dr. Bagi Gábor, a szolnoki Damjanich János Múzeum történésze. Ő a kötet hadtörténeti eseményeihez írt értelmező és magyarázó tanulmányt, míg a néprajzos részhez Bathó Edit.

Kiss Ágoston tizenöt év katonai szolgálat után hazatért, de nem fogadták szívesen, így Szolnokra ment dolgozni. Barátja hívására Tiszaföldvárra került, ahol segédkezett az első népiskola felállításán, majd tanított Cserkeszőlőn is. Hosszú évek után egykori katonai parancsnokának ajánlólevelével elnyerte a jászladányi iskola igazgatói posztját. „Köztiszteletben álló, kiváló tanító lett.” Igen későn, 38 évesen nősült meg: a jászfelsőszentgyörgyi Kertész Antóniát vette feleségül, aki két gyermeket szült. Kálmán fiuk feltehetően fiatalon elhunyt, lányuk, Ida egy jászberényi számvevőtiszthez ment feleségül. A könyv borítóján a háromtagú családról látható korabeli fotó. Az eredeti helyesírást megőrző napló „felbecsülhetetlen értéket közvetít… Tanuljunk az ő hibáikból, sajátítsuk el hozzáállásukat az élethez!” – ajánlotta a két kiadványt az érdeklődők figyelmébe Bathó Edit múzeumigazgató.