A jász Gioconda

2017-07-10 Demeter Gábor 0 Comments A hónap műtárgya, Gecse Árpád

A Szikra Galéria kávézójának asztalai körül már nem volt hely, és a széksorok is megteltek a képzőművészet iránt érdeklődők sokaságával július első keddjén. A nagyszámú közönséget, a hónap műtárgya sorozatában bemutatott Cigánylány című olajfestmény, és elsősorban annak alkotója, Gecse Árpád festőművész személye vonzotta.

Az iránta érzett tiszteletből érkeztek vendégek Alattyánról, a művész szülőfalujából is. Itt a Jászsági Alkotók Köre (JAK) nyári táborában, Jászapátin éppen alkotó művészek egy csoportja is B. Kovács Júlia elnök asszony vezetésével. A közönség soraiban a Jászok Egyesületének ügyvivője, Dobos László is érdeklődéssel hallgatta az előadást „a Jászság festőjéről”.

A Szikra családban akad hangszeren játszó unoka, esetünkben Tóth Emese személyében, aki zongorajátékával a művészet befogadására hangolta az érdeklődőket. Ha már a zenénél járunk, érdemes megemlíteni Gecse Árpádról, hogy muzsikus lelkületű volt, és kiválóan játszott cimbalmon. A művészről és kiválasztott alkotásáról Metykó Béla mérnök, helytörténeti kutató a korabeli sajtó cikkei alapján állította össze előadását. Gecse Árpád festőművész életművét, azt a színes világot, amit ecsetjével varázsolt, a szó erejével képtelenség láttatni. Ezért Metykó Béla elsősorban arra tett kísérletet, hogy számba vegye munkásságának tényeit, állomásait. Ezek a festőművész, szobrász, közéleti ember, gazdálkodó, gazdag életútjáról adnak számot. Előadásában érdekes pillanatokat, sztorikat is villantott fel a művész 20. századot átívelő, fantasztikusan hosszú életéből.

Az a jó egy festményben, hogy azt alkotója valamikor (valamiért) megfestette, és később az azt szemlélő emberekben különböző gondolatokat ébreszt. Mint ahogy történt ez alkalommal is, így remek beszélgetés kerekedett.

Metykó Béla a Cigánylány festménnyel kapcsolatosan meglepő „teóriával” ált elő: az alkotást a jász Gioconda-nak nevezte, és párhuzamot vont a Leonardo által alkotott Mona Lisa-val a kéztartás, a kendő okán. Eljátszott ezzel a gondolattal, de kérdései is felmerültek. Úgy vélte, hogy nehéz sorsú, de nagyon karizmatikus arcú lány látható a képen. De mi lehet, vajon a fájdalom, ami gondolkodóba ejti?

Varga József festőművész szerint a képen látható cigánylány idealizálva van. Belegondolva a harmincas évek korába, tudhatjuk, hogy milyen hányattatott, megvetett, vándor életet éltek a cigányok akkoriban. Talán a művész szociális érzékenysége látható a képen, annak fölvállalása abban a korban. Próbálja rangra emelni, úgy megfesteni a cigánylányt, olyan öltözékben és hajjal, hogy az elfogadható legyen a társadalomnak. Mások is osztották a közönségből ezt a véleményt, hogy cigányokra vonatkozó sztereotípiák, meztelenség, tarka ruhák nélkül, emberként ábrázolta modelljét a festő.

A harmincas évektől teljesen letisztult periódusba érkezett el Gecse Árpád művészete. Egységessé vált kifejező eszközeiben, a nagybányai és az alföldi festészet lényeges elemei ötvöződtek, és váltak uralkodóvá piktúrájában. Tematikai érdeklődésének fókuszában továbbra is az emberábrázolás és a táj maradt, azzal a változással, hogy egyre fokozottabban fordult közvetlen környezete felé.

A beszédes este zárásaként egy véleményen voltak művészek és művészetbarátok, az alkotó szándékosan lépett ki a megszokott ábrázolásmódból. Hogy valójában miért? Ez az ő titka marad.