Könnyű, nyáresti szórakozás
A Déryné Deszkáin elnevezésű nyári színházi fesztivál nyitó előadásaként láthattuk Bernard Slade Jutalomjáték című darabját június 24-én este a Szabadtéri Színpadon. A bravúrosan megírt szerepek és helyzetek, a vígjátéki műfaj könnyed, nyáresti szórakozásnak ígérkezett a Játékszín előadásában, Gálvölgyi János, Hernádi Judit és Nagy Sándor főszereplésével.
Ha már van egy esőálló szabadtéri színpadunk, érdemes azt kihasználni, kellemes, könnyű, színházi élményhez juttatni az érdeklődő közönséget, és nem utolsó sorban növelni Déryné szülővárosának turisztikai vonzerejét is. Ezért, jó gondolatnak bizonyult a Déryné Deszkáin nyári színházi fesztivált összehozni.
A Jutalomjáték gyakran felújított Broadway-vígjáték, évtizedek óta sikerrel megy, film is készült belőle. Úgy indul, mint egy könnyű nyáresti szórakozás. A történet szerint Scott Templeton, (Gálvölgyi János) fergeteges komikus, boldog agglegény, aki egész életében sikert sikerre halmoz, rengeteg baráttal, rajongóval, szeretővel – ám egy nap, túl az élete delén, kiderül, hogy súlyos beteg – és egyedül van. Végiggondolja, mit tett le az asztalra, és rájön, nem alkotott nagyot és maradandót. Ekkor állít be fia, hogy vele töltsön egy kis időt. Scottnak így lehetősége volna rendezni kapcsolatát vele, de nem tudja, hogy kezdjen hozzá. Próbál barátnőt szerezni fiának, de ő nem kér belőle. Hiába akar közös programokat szervezni, nem megy, mivel szöges ellentétek. Fia komoly, felelősségteljes, és nem bírja elfogadni, hogy apja viccet csinál még a betegségéből is. Sőt, fia számonkérésére – hogy mire a legbüszkébb –, csak támadni tud.
Gálvölgyi hiteles, jól áll neki a szomorú bohóc szerep. A Hernádi Judit által életre keltett elvált feleségben rengeteg szeretetteli humor mutatkozik. Szinte érthetetlen, hogy lehetett annak idején elengedni őt – egykori férjét még mindig szereti, bár már új családja van. Nagy Sándor, Barabás Kiss Zoltán és Lévay Viktória is hozták a formájukat. Tóth Enikőnek hálátlan szerep jut egy komédiában a szigorú orvosnő megformálásával. Fábián Anita belépője nővérként kacagtató színfoltja az előadásnak abban a néhány percben, mikor Gálvölgyi Jánossal együtt volt a színpadon. A díszlet jól eltalált, kellően kopott és férfias, titkos gombbal a bárszekrény tartalmának elővarázslásához. Kellhet ennél több egy agglegénynek?
Scott Templeton, valamit le akart tenni az asztalra, és a vég közeledtével csak másra tud mutogatni, hogy amiatt nem sikerült. Az előadás végén viszont rájön, hogy megváltozni talán már nem tud, de tehet olyat, hogy emlékezzenek rá. A fia is életszerű, hiszen nem azért akarja, hogy az apja meggyógyuljon, mert szereti – nem is tudná kedvelni a múltban elkövetett tettei miatt –, de szeretné. Csak ahhoz kér időt, hogy megismerhesse, apjaként tudja szeretni, és az elkerülhetetlen, de kellően távoli végkor, igazi könnyeket tudjon majd hullajtani. Az előadás jelenetei között, a függöny előtt, rokonok, barátok és ismerősök megemlékeznek Scott Templetonról, így végig sejthető a drámai végkifejlet.
Van egy család – jobban mondva, volt egy család, de szétesett, az apa lelépett. Ismerős történet, de hogy lehetett ebből vígjátékot írni? Bernard Slade-nek sikerült, jól ismeri az életet, és mindennek egyszerre tudta megmutatni a színét és a fonákját, a komolyságát és a humorát is.
Hogyan változnak a családokban a kapcsolatok azáltal, hogy egyre inkább felnőttek leszünk? Mennyire tiszteljük egymást, milyen konfliktusaink vannak, és hogyan tudjuk ezeket kezelni? Tudunk-e még egymással mélyebben beszélgetni, vagy csak felszínesen elintézzük egymással a napi teendőket? A nevetve elgondolkodtató előadás ehhez hasonló kérdéseket vetett föl. Mondhatjuk hát, hogy a színház nevelés, valójában jóízű beszélgetés előadás után – egy darab életről…
Fotó: jasznaplo.hu
a BerényCafé újságírója, szerkesztője.
- A költő lírája képekben ábrázolva - 2024-04-12
- Rejtett lényeg - 2024-04-11
- Benne van a folytatás - 2024-04-03
