A zenei paletta színei

Az idei Zagyvaparty Fesztivál széles színes zenei palettát kínált a koncertkedvelő közönségnek. Az összes zenei produkció felfestésével nem is próbálkozom, csak egynéhány, hozzám közelálló pingálására vállalkozom.

Csütörtök este a jazz jegyében rendkívüli népszerűségnek örvendő ének-gitár duó, kortárs jazz és az improvizatív popzene egyedi találkozásának lehettek fültanúi a kávéházi asztaloknál helyet foglaló társaságok. Harcsa Veronika sokszínű énekhangja olyan mintha szólóhangszert hallanánk, amely nem szöveggel, hanem csak és kizárólag hangokkal, ritmussal, dinamikával fejezné ki gondolatait, érzéseit. Gyémánt Bálint basszusokban gazdag gitárhangzása, a tiszta pengetési technika, a néhol meglepő akkordváltások, és a változatos ritmika nagyon jól egészítette ki Veronika énekhangját. Kettejük nyughatatlan kísérletező kedvével, intuitív egymásra hangoltságával, valamint ismétlő effektekkel fűszerezett ritmusokkal teremtettek komplex és izgalmas zenei élményt. A számok között akadtak lassabb, finomabb dallamok, és vidámabb, tempósabb szerzemények egyaránt. Néhol a klasszikus zene, máshol a free jazz, vagy a jazz-rock felé kísérletezgettek, nem féltek ezeket összekeverni, egyesíteni, elrugaszkodni a konvencióktól, és menni a saját ízlésük, a saját fülük után.

Péntek a blues napja, Ferenczi György és zenekara a Rackajam, rendkívül energikus produkciója bearanyozta a velük töltött tartalmas estét, sőt a fesztivált is. Amikor felharsant Ferencziék bluesa, beszippantott, és minden összeállt egy másfajta kedélyállapottá. Az első hangtól az utolsóig töretlen lelkesedéssel, nagyszerű hangulatot teremtve lavíroztak a blues, a funky, a rock’n’roll, a magyar és olykor a cigány népzene határain. A kellemes stílus kavalkád mellett hangszerözön is zúdult a közönségre, Ferenczi énekelt, szájharmonikázott és hegedült, de zenekarában a hagyományos és a rock’n’roll, valamint a népzene műfajától idegen hangszerek is feltűntek. Igazi basszushangszeren csak egy-két szám erejéig játszottak, ezt a szerepet a gitár és a kürt töltötte be. A herfli pedig mindent átjárt, összekötött, jelzős szerkezeteket zengett, és keretbe foglalt. A hangszerek egyedisége, a sokszólamú vokál együtt nagyon masszív hangzást kölcsönzött a zenekarnak. Izgalmas szövegvilággal is dolgoztak, eredeti népdalszövegek, magyar költők versei (Petőfi, Gérecz) és Ferenczi György az említett két forrásból táplálkozó saját szövegei is elhangzottak. Állandó lüktetés, blues, funk, magyar népzene: ezek voltak egy jó Rackajam koncert fénylő színei.

Szombaton, a fordulónap késő délutánján Cseh Tamás programos előadó koncertje tűnt érdekesnek, mivel az utóbbi időben elég jó bandák bukkantak fel általuk. Diggieman (kinek Deego) és alkotótársai munkásságukkal kilógnak a nagyrészt külsőségeken alapuló magyar utcai hiphop-szcénából, nem egyedüliként természetesen. Nincsenek macskarímek, nincs fölösleges verbálháború más előadóknak címezve, „csak” megmondás van, konkrét és pillanatnyi ars poetica. Hűen és megalkuvást nem tűrően hallhatunk országunk állapotának mikéntjéről. Ha valaki nem rajong az utcaköltők stílusáért, akkor is érdemes volt végighallgatnia őket.

Vasárnap, a Torony Pódium volt a hely, ahol mindenidős-korunk kultikus hang- és üzenetbrigádja, a Müller Péter Sziami And Friends építette fel, és erősítette meg bennünk azt amit popzenei etalonnak nevezünk, a magyar könnyűzenei underground legjavát. Lerombolhatatlan, szilárd alap nekünk ez, amire hangulatunktól függően ugráltunk, együtt énekeltünk, vagy „kicsi kicsiszolt kőként” csak zuhantunk. Úgy 1980 óta a legjobb magyar dalok messze a mainstream-en kívül születtek, és sokuk autentikus élő adásban, Müller Péter Sziámi és Kirschner Péter közös zenekara AndFriends koncertjein hangzanak el. A Száz bolha, a Bétaville, az Ismeretlen katona, a Kicsi kicsiszolt kő, a Világegyetemista ma is ugyanolyan érvényesen szól, mint születésekor. A rock zenekar azonban nem hagyomány-ápoló, hanem alkotó, új üzeneteket közvetítő közösség, ahol jobbnál jobb friss dalok születnek. Az URH, a Kontroll Csoport, a Sziámi, az Európa Kiadó dalain túl a friss lemezük anyagát is megkapta a hallgatóság. A generációkat megszólító csapat nemcsak a nyolcvanas évek szellemi eszmélését megélő, mára 50-es, 60-as éveiket taposó „lázadókat”, hanem a mai fiatalokat, a Z-generációt is szellemi bűvkörébe vonta. Meglehet, húsztól hatvanig mást és mást jelent a zenekar üzenete, ám egyetemessége és aktualitása megkérdőjelezhetetlen. A szövegek mögött rejlő üzenetek befogadását, a költői képekkel, nyelvi bravúrokkal megírt Sziámi-dalok értelmezését megélni, átélni, érteni kell – melós dolog – de ezekhez a dalokhoz tapad a korszellem, a valódi lázadás.

Az Ínyencnap és fesztivál zárásaként egy ínyencség, egy nem fakuló színfolt lépett színpadra: a 38 éves Karthago, a magyar rockzene nagyágyúja adott koncertet. Akárhogy is nézzük, őket szemrebbenés nélkül említhetjük legendaként. Elég megnézni a zenekar múltját, kitartását ugyanazon tagokkal, akikkel útjára indult. Műsoruk erőteljes alappillére is egyben ez az összeszokottság, hiszen kifelé is látszott, mennyire érzik-értik egymást. A színpadi kiállás hibátlan, a közönség kedvence is a látvány, amit kapott. Bizonyítják folyamatosan, miért is lett (megérdemelten) hírnevük. Komplett zenész csapat, aki az est folyamán is megmutatta mire képes. A billentyűket időnként félretéve, egy-egy dalban Gidófalvy Attila is gitárt kapott a kezébe. Később Kocsándi Miklós és Takáts Tamás cserélt helyet, így a dob-vokál felelősből lett énekes, az énekesből dobos egy dal erejéig. Vagy épp szóló- és közös produkciói: Szigeti Ferenc lefogja a hangokat, amit Gidófalvy penget meg, s mégis egyben a zene. A koncert közepén kicsit megpihent a zenekar, talán túl sok volt a duma is, de aztán újra felpörögtek. Bőségesen kaptunk dalaikból: Senki lánya, Barátok nélkül, Áruló, Néma asszony, a rádiók által legismertebbé vált Apáink útján és a Requiem. Végül, de nem utolsó sorban, azt is el kell mondani, hogy közvetlenségükkel, színes élményeket „okoztak” népes közönségüknek.

A 4. ZagyvaParty Fesztivál koncertjeinek zenei palettájáról ezeket „kentem a vásznamra”. Olyan esték voltak, amelyekből szeretnék még többet, nehezen veszem tudomásul, hogy vége. Aki pedig kihagyta, annak már késő bánat!

Fotó: jasznaplo.hu

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?