Színesen sokoldalú egyéniség

A hónap műtárgya sorozat aktuális eseményére június 6-án került sor a Szikra Galériában. Az időpont egybe esett a kiválasztott festmény, a Zagyvaparti házak alkotója, Benke László születésnapjával.

Mindig különleges alkalomnak számít, ha a kiválasztott alkotóhoz közelálló személytől hallhatunk annak művészetéről. Ifj. Benke László művésztanárt már nem először kérték fel, édesapja Benke László festőművész alkotásainak bemutatására. Életútjáról, emlékeiről számos saját élménnyel fűszerezett történetet hallhatott a közönség.

A Zagyvaparti házak című festmény homályos volt az évtizedek alatt rárakódott szennyeződésektől, mikor egy debreceni műkereskedőtől Szikra István tulajdonába került. A megszokottól eltérő stílusa miatt még az is felmerült, hogy nem Benke mester alkotása. De hamar kiderült a szignóból és az ifj. Benke Lászlóval történt beszélgetésből – aki később a festményt felújította –, hogy ez is egy korszaka volt édesapjának. – Nem volt mindig egyforma, volt, amikor nagyon simán festett, volt, hogy sajnálta a festéket, amit jó minőségű porfestéket lenolajjal elkeverve készített – emlékezett ifj. Benke László.

Makay József – aki a barátja volt, és sokszor mentek együtt festeni –, hatással lehetett rá ennél a képnél, amelynél vadabb színeket használt, mint általában szokott. Kísérletezéseinek része is lehet ez a kép, hiszen létezik egynéhány, ilyen erős színekkel készített alkotása.

A kiválasztott festményen is megjelenik az örökös, szeretett téma, a Zagyva. A folyó partján, közvetlenül a helyszínen, néhány óra alatt festette meg a képeit. A városi Zagyva Huszár utcai híd utáni kanyarulatát ábrázolta a Zagyvaparti házak című alkotásán, talán a Csók utcai hídról megfestve azt. A kompozíció tökéletes, perspektívában sem rossz, Benke László általában nem rontotta el a perspektívát, nem játszadozott vele, realista volt, mindig a látott valóságot örökítette meg. Szépek a kép kontrasztjai, a világító falak, a sötét lombozat, a napfény játéka. Szerelmese volt a napfénynek, ilyen időben szeretett legjobban odakint festeni, de főprofilja mégis a templomfestés, freskókészítés volt.

Benke László színes, sokoldalú egyéniség volt, az egyházművészeti munkái, valamint a tájképfestés mellett szívesen és kiválóan énekelt templomi kórusban, és a műkedvelő színjátszó kör előadásaiban is szerepet vállalt. Több nagyszabású színdarabban játszott, melyeket, a Barátok temploma melletti kultúrházban adtak elő. Köztük volt a Három a kislány, a Bécsi diákok, amelyek díszleteit is ő készítette, festette. Közreműködött a felesége által a Bercsényi úti iskola színpadán rendezett zenés darabokban is. Ezeket a műkedvelő előadásokat, daljátékokat élő zenekarral adták elő, és az ötvenes évek elején ezek jelentették a szórakozást.

Metykó Béla, a művészről a korabeli sajtóban megjelent cikkekből készített összeállítást. Ebben többek között az 1933-as nagyhatású olaszországi freskó tanulmányútjáról, a Nótás kapitány című operettben játszott műkedvelő szerepéről, a jászberényi Nyolcak társaságában betöltött tagságáról, református fejfák megörökítéséről, 1923-tól a Palotásy kórusban való munkálkodásáról értesülhettünk.

A műkedvelők baráti közössége beszélgetéssel, borozással, színes anekdotázással folytatta az érdekes találkozást, az e hónapra kiválasztott művész közeli hozzátartozójával, fiával, ifj. Benke Lászlóval.

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?