A feleség fájdalma

2017-06-152017-06-15 Gergely Csilla 0 Comments

A Nagy Imre Társaság Jászberényi Szervezete június 6-án tartott megemlékezést szabadságharcos honvédelmi miniszter, Maléter Pál ezredes és 100 éve született harcostársai tiszteletére a városi könyvtárban.

A megjelenteket Besenyi Vendel helytörténeti kutató, a NIT Jászberényi Szervezetének elnöke köszöntötte a Jászberényi Városi Könyvtár kamaratermében. Bevezetőjében elmondta, hogy a Nagy Imre Társaság fontosnak tartja az 1956-os forradalom és Nagy Imre szellemiségének ápolását; a forradalmi láng megőrzését és továbbadását.

1958. június 15-én Nagy Imre (1896-1958) mellett Gimes Miklós (1917-1958) újságírót és Maléter Pál (1917-1958) honvédelmi minisztert is halálra ítélték és családjuk tudta nélkül végrehajtották az ítéletet. Az 1956-os forradalom számos áldozatot követelt, de közülük is Losonczi Géza (1917-1957), Szilágyi József (1917-1958), Vásárhelyi Miklós (1917-2001), valamint Maléter Pál (1917-1958), mint száz éve született forradalmárok nevét emelték ki.

Nagy Imréről és Maléter Pálról íródott költeményeket Sas Zoltán Terplán-díjas, érettségiző fiataltól hallhattuk, aki érzékletesen idézte meg a két mártír alakját. A történelmi eseményekről, Maléter Pál életéről és saját élményeiről özvegye, Gyenes Judith beszélt.

Az 1956. október 23-i forradalmi beszéd után oly’ öröm töltötte el a magyarok szívét, amit szavakkal aligha lehet megfogalmazni. Ki merték mondani, hogy szabadok akarnak lenni, és a szovjet csapatok hagyják el az országot. Gyenes Judith nem messze dolgozott a Bem tértől, így kollégáival személyesen is átélték a délutáni eseményeket. „Gyönyörű délután volt!… amikor felharsant a Himnusz, majd a Szózat, csak mosolyogtunk és folyt a könnyünk.” – fogalmazott Judith asszony.

Az estét már az otthon melegében töltötte, és rádión tájékozódott az eseményekről. Férje, Maléter Pál ezredes ekkor szolgálatot teljesített, és csak rövid idejük volt megbeszélni az átélt eseményeket. Október 24-én déltől tábornoki ügyeletet adott a Honvédelmi Minisztériumban. Azt a parancsot kapta, hogy tankokkal tisztítsák meg a Kilián laktanyát. A Corvin közben a felkelőktől nagy tüzet kaptak: a három tankból kettő kigyulladt. A működőképes gépben tartózkodott Maléter Pál, így ő el tudott jutni a laktanyáig. Mielőtt kiszállt volna a tankból, nemzetiszín zászlót lobogtatott, jelezve a felkelőknek, hogy békés szándékkal érkezett. Amint kiszállt, a tömeg felkapta és közben azt kiabálták: „A honvédség velünk van!”. Ettől kezdve Maléter Pál nem hagyta el a katonáit, és becsülettel kitartott mellettük.

Felesége október 28-án látogatta őt meg a laktanyában, de csak rövid időre, mondván: „Asszonynak nincs helye a laktanyában!”. Ennek ellenére hitvese néhány nappal később előzetes bejelentés nélkül, a tömegen átvergődve ismét meglátogatta férjét. Így a saját fülével hallhatta, hogy a felkelők elismerően beszélnek Maléter ezredesről. Legnagyobb meglepetésére nem találta ott férjét, ezért hazament, ahol a szeretett férfi várta az ajtóban. Beszélgetésre csak annyi idejük maradt, amíg Pál megtisztálkodott és átöltözött. Judith ismét egyedül maradt a lakásban, melynek csendjét a forradalom döreje vert fel és árasztotta el a félelemmel, rettegéssel. November 3-án a rádióból értesült, hogy Maléter Pált kinevezték honvédelmi miniszternek. Ezen a napon délután ismét hazajött és úgy nyilatkozott, hogy „a szovjeteknek nincs olyan feltételük, amit ne lehetne teljesíteni”. Este pedig Tökölön kihallgatták, és onnan már soha nem jött haza: szovjet fogságba került.

Maléter Pált kálváriáján felesége is végigkísérte, aki otthon gyötrődött a tehetetlenségtől, hogy nem tud segíteni férjén. Sokadik kérésére 1957 áprilisában kaphatott beszélőt, ami mindössze 20 percig tartott. „Borzasztó egy ilyen börtön!” – emlékezett vissza elcsukló hangon Judith asszony. „Megfogtuk egymás kezét és nem tudtunk szólni.” Legközelebb május 8-ra kaptak beszélőt, házasságkötésük 3. évfordulóján. Az ekkor luxusnak számító narancsot vitt kedvesének, 3 szál rózsát, kávét és egy kerámia szívet. „Két beszélő és két levél maradt nekem tőle…” A családtagokat nem értesítették a perről, csak a végrehajtás után. Judith június 17-én reggel tudta meg, hogy férjére a legsúlyosabb ítéletet szabták ki, és 16-án végrehajtották.

A történtek igen mély nyomot hagytak Maléter Pál özvegyében. Az ítélet végrehajtása után elbocsátották az agráregyetemről és a munkahelyéről, kiköltöztették az otthonából. Mivel szakmájában senki nem merte felvenni, segédmunkásként tudott elhelyezkedni. De volt bébiszitter, parkmunkás, lámpaernyő készítő, takarító és sírásó is. Ahogy ő fogalmaz: „keserves évtizedek voltak azok”.