Demeter István önéletírása (2.)

Május 15-én a Jászapáti Városi Könyvtárban bemutatásra került Demeter István önéletírásának második kötete, amelyben a pap, költő, festő tábori lelkészként írt naplóját adta ki a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény.

Nagyszámú érdeklődő gyűlt össze a könyvtár olvasótermében. Deli Julianna a helyi gimnázium tanára köszöntötte a vendégeket. Először Farkas Árpád 8. osztályos tanuló mondta el Demeter István Mikor a végét várjuk című versét. Utána Nagyné Lékó Henrietta, szintén a helyi gimnázium történelemtanára mutatta be a történelmi kort és helyzetet, melyben a katonáknak, köztük a tábori lelkésznek is helyt kellett állni. A II. világháborús események bemutatása után így fejezte be előadását: „A történelem ezen eseményeit tehát ismerjük, de mi áll a puszta tények, az íróasztalokon megfogalmazódott célok mögött? Hogyan lehetett a háború borzalmait túlélni, egyáltalán hazatérni a messzi távolból? Messze a feleségtől, a gyerekektől, messze a hazától, messze a békétől… Hogyan lehetett embernek maradni, hogyan lehetett tisztességesnek maradni? Ezekre a kérdésekre azonban már nem adnak választ a történelemkönyvek. Erre a kérdésre az eseményekben résztvevő kisember, jelen esetben a tábori lelkész gondolatai adják meg a választ. Azé a kisemberé, aki fiatalon került a háború poklába: 28 évesen. Ő volt az, aki találkozott az emberi gyarlósággal, a téves ideológia elsöprő erejével, de az emberi nagysággal is. Támaszt adott, vigaszt nyújtott, vagy a végtisztességet adta meg katonának, fiatalnak, öregnek, férfinak, nőnek és gyermeknek is. Ő volt Demeter István. A magyar megszálló csapatok kötelékben több mint egy esztendeig tábori lelkészként szolgált Ukrajnában. Az ő feljegyzései naplószerű formában maradtak ránk és őszinte szavai hozzásegítik az utókort az események minél szélesebb látókörű megismeréséhez.”

Ezután vendégünk, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke Mons. Berta Tibor vette át a szót. Először A Cs. és Kir. Jász-Kun 13. Huszárezred története című könyvből olvasott fel részleteket. Ez a kötet az első világháborúban szolgálatot teljesítő tábori lelkészek hősiességéről szól ugyan, de a részlet nagyon átélhetően érzékeltette a tábori lelkész elhivatottságát, hazaszeretetét, hősiességét.

Jó néhány szakmai dologról is tájékoztatást kaptunk. megtudhattuk, mi a különbség a tartalékos és tényleges tábori lelkész között. A behívott tartalékos lelkészek nagyobb számban és hosszabb ideig szolgáltak. Demeter István is ilyen behívott, tartalékos lelkész volt. A beszélgetésből az is kiderült, hogy a jelenkori tábori lelkészet 1994 óta létezik a Magyar Honvédelmi Minisztérium keretei között.

Az összejövetel végén beszélgetés alakult ki. Pataky Vidor atya káplánja lehetett Demeter Istvánnak, amikor Hevesen plébános volt. Ebből az időből osztott meg velünk néhány érdekes emléket. A hallgatóság soraiban köszönthettük Demeter Erzsébetet és Demeter Ilonát, akik unokahúgai az írónak. Mindig örülnek, ha megtapasztalhatják, hogy a város nem felejti el tehetséges szülöttjét. A sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjteménynek pedig nagy köszönet a hagyaték ápolásáért.

A beszélgetés végén a hallgatóság elégedetten távozott a második kötettel. Érdemes belelapozni. Demeter István a naplóbejegyzésekben lenyűgöző olvasottságáról, humanizmusáról, nyitottságáról tesz tanúbizonyságot.

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?