Munkával erősítsük nemzetünket!
Május 27-én, szombaton este a Hősök Napján emlékeztek az első és második világháborúban elhunyt áldozatokra, akik életüket áldozták a hazáért.
Urunk mennybemenetelének előestéjén az emlékezők a hősök lelki üdvéért imádkoztak a Szentkúti templomban. Ezen a napon nemcsak az I. világháború hőseire emlékezünk, hanem mindazokra, akik életüket ajándékozták a haza szeretetéért, a nemzet védelméért – emelte ki Szántó József apátplébános szentbeszédében. Jézus mondja: „Senkinek sincs annál nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja felebarátaiért.” A vértanúság mindenre fátylat borít, de amnesztiát csak az nyerhet, aki megtér és bűnbánatot tart. A vértanú Jézus Krisztushoz hasonló, aki életét adta az emberekért a kereszten, és feltámadása által „felragyogtatta a halhatatlanságot és az életet”.
A hősökért felajánlott szentmisét követően a templom előtti parkban, a II. világháborús emlékműnél folytatódott a megemlékezés.
„Minden ember és minden nemzet életében felvirrad a nap, amikor meg kell érteni, hogy semmire és senkire nem számíthatunk e világon: egyedül vagyunk… Ez a pillanat, mikor minden ember – néha fogcsikorgatva, akarata ellenére – hős lesz.” Jakab István országgyűlési képviselő Márai Sándor gondolataival kezdte megemlékező beszédét, amelyben megfogalmazta az ember hőssé válásának lényegét. Az elhagyatott szerepét a magyarság is megtapasztalta ezredéven keresztül. Az életüket feláldozó hősök „a lehető legnagyobb vámot fizették a vámszedőnek, a történelemnek”.
Magyarországon 1917-ben született törvény először, hogy a háborúban elesettekről megemlékezzenek, majd 1924-től minden év május utolsó vasárnapját a Hősök Napjává nyilvánították. Azok napjává, akik nemzetünket szolgálták, és emberek maradtak a legembertelenebb körülmények között is. A nagy háború Jászberényben 700 áldozatot követelt, a második világháborúban 900 és 1000 közé tehető a hősi halottak száma, akik közül ötszázan civilek voltak. Jakab István arra bátorította a jelenlévőket, hogy munkaáldozattal, összefogással erősítsék meg a világban szétszóródott nemzetet, a hazát, amiért őseink közül oly sokan feláldozták életüket. „Őseink tisztelete, gyermekeink élete kötelez, hogy kitartsunk elveink mellett, emlékezzünk hőseinkre!” – zárta beszédét a képviselő.
A megemlékezés fényét a Déryné Vegyeskar dalcsokra emelte Ferencz Sándor karnagy vezényletével. Előadták többek között A fiumei kikötőben, valamint az Édesanyám, kiállok a kapuba című dalokat. Műsorukat követően a jelenlévők a 298. számú Lehel Vezér Cserkészcsapat közreműködésével elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A II. világháborús emlékműnél Jakab István és Pócs János országgyűlési képviselők, Szabó Tamás polgármester, a Jászberényi Járási Hivatal képviselői, a Szentkúti Egyházközség képviselői, Csikós Miklós jászkapitány és párja, Zsuzsanna asszony, a helyi pártszervezetek képviselői, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének Jászberényi Csoportja, az 56-os Szövetség Jászberényi Szervezete, az 56-os Vitézi Lovagrend Jászsági Szervezete, valamint a Jászberényi Gazdák és Polgárok Körének képviselői hajtottak főt hőseink tiszteletére.
Az ünneplők átvonultak a Szentháromság térre, ahol az I. világháborús emlékműnél is lerótták tiszteletüket az életüket feláldozó hőseink előtt.
a BerényCafé újságírója.
- Zenés est a Jász Múzeumban - 2020-09-24
- Királynő, arannyal átszőtt ruhában - 2020-08-25
- Kiút örökölt sorsunk útvesztőiből - 2020-07-29
