Évtizedek elteltével találkoztak újra

Bizonyára sokáig emlékezetes marad azoknak az egykori élvonalbeli sportolóknak május utolsó szombatja, akik az „Azok a csodálatos 80-as, 90-es évek…” szlogennel rendezett találkozón részt vettek.

Az említett korszak jászberényi NB I-es kézilabdacsapatának hangulatfelelőse, Gergi Erna álmodta meg, hogy több évtized elteltével újból találkozzanak egymással a 80-as, 90-es évek játékosai, azaz a kézilabdás hölgyek mellett a röplabdázók, a jégkorongozók és az NB II-es futballisták.

Május 27-én délután a Bercsényi úti sportcsarnokban vette kezdetét a nem mindennapi találkozó. Az egykori NB I-es női kézilabda és röplabda csapat tagjai a küzdőtéren mutatták be, hogy több évtized elteltével is jól bánnak a labdával. A fiúk kicsit kényelmesebbek voltak, ők a nézőteret választották, és ott kezdték el az emlékek felidézését.

A nosztalgiázás az esti órákban az Ifjúsági Házban folytatódott, ahol 130 sportoló, edző és sportvezető adott egymásnak randevút. Szántai Tibor, az est műsorvezetője kapta az első tapsot, aki stílszerűen a LEHEL kék-fehér színét viselve az arcán lépett a mikrofon mögé. Az egykori futballista, ma újságíró röviden felelevenítette a régi szép időket, nem megfeledkezve  az azóta elhunyt sportolókról, sportvezetőkről. Majd lapunk külsős újságírójával, Szőrös Zoltánnal röviden felidéztük mind a négy sportág közel harminc éves történetét. Ezt követően az egykori játékosok – a Jász Trió TV archívumának köszönhetően – kivetítő vásznon nézhették vissza akkori magukat, játékukat, a ’90-es évek elején készült felvételeken.

A „nagy találkozó” létrejöttéről minden résztvevő elismeréssel szólt, hiszen néhány órára újra a pályán érezték magukat. – A régi videók bejátszása a négy sportágról újra felidézte bennünk az akkori euforikus hangulatot, visszajöttek a régi szép emlékek – mondta Fülöpné Paksi Katalin, az első NB I-es női röplabdacsapat tagja.

– Annak idején egymás mérkőzéseire is kijártunk szurkolni. Az maga a csoda és nagyon nagy öröm, hogy újra együtt vagyunk a régi társakkal – ezt már Litkei Gábor mondta, aki 32 év alatt, a legtöbbször volt edzője a női röplabda csapatnak.

– Az elmúlt évek során ugyan találkoztam néhány csapattársammal, de ennyi sportolóval együtt eltölteni egy estét kimondottan nagy öröm. Ezt itt is szeretném megköszönni Gergi Ernának, akivel gyermekkorunk óta ismerjük egymást – ezt pedig dr. Bugyi Csaba, a jégkorongozók bajnokcsapatának tagja nyilatkozta lapunknak.

– Mi nagyon összetartó csapat voltunk, együtt sírtunk együtt nevettünk. Külsőleg ugyan kicsit megváltoztunk, de a szívünk, lelkünk ugyanaz maradt – mesélte Gál Edit, a kézilabdások egykori csapatkapitánya.

– Igaza volt a főszervezőknek, hogy talán kellett volna egy-egy kis kitűző mindenki mellére, hogy egyből felismerjük egymást. Kis töprengés után azért azoknak a játékostársaknak is sikerült a nevét kitalálni, akikkel közel harminc évig nem találkoztunk – mindezt mosolyogva mondta Németh Ferenc, volt NB II-es futballista.

Az összejövetel előtt mondtam az egyik lánynak, hogyha feleannyira sikerül a rendezvény, mint amennyi munkát ebbe belefektettem, már akkor megéri. Örömmel mondhatom, hogy engem is meglepett ez a remek hangulat, már nagyon sokan megköszönték ezt az estet, pedig még nem is végeztünk – mondta el gyorsan Gergi Erna ötletgazda, főszervező és máris sietett tovább, hiszen a vacsora tálalásáról kellett intézkednie. Természetesen ezalatt tovább folytak az anekdotázások, sőt később táncra is perdültek a legmozgékonyabbak. Kicsit fáradtan, de nagy boldogsággal és teli újabb élményekkel, valamikor éjfél után búcsúztak egymástól, abban a reményben, hogy egy-két év múlva újra hasonló körülmények között találkoznak majd.

Fotók: Agócs László