A magyarság hetven éve

A kor korrekt krónikása az előadóművész, Földes László Hobo, aki meghatározó alakja a magyar zenei és művészeti életnek. A tolmácsolásában elhangzó versek és dalok nemcsak hitelesek és őszinték voltak, de lélekbehatolóan elgondolkodtatók is. A Halj meg és nagy leszel! című zenés monodráma, kálvária: a művész és általa a magyarság elmúlt hetven évét fogta át május 18-án este a Főnix Fészek Műhelyházban.

A két és félórás megrázó erejű előadás Földes László személyiségére és élményanyagára épül. A zenés betétekkel színesített 14 stációból álló kálvária szünet nélkül ment le, Vidnyánszky Attila rendezésében. A színpadon üres arcú figurákat látunk, azokból nézett le ránk a mesélő, megtöltve azokat élettel. Az egyes életkorok: a mezítelen csecsemő, a kommunista apja és a fennálló rendszer ellen lázadó kamasz, a hosszú hajban is a szabadságot kereső suhanc, a benne rejtőző vadállatot is kihozó zenész egy-egy báb segítségével, Hobo mostani arcával jelent meg a színpadon.

Történeteket mesélt, nem sztorizott, a Halj meg és nagy leszel ugyanis nemcsak róla szólt, az ország, a korszak, a „mi meséinket” is hallhattuk. A hosszú darab stációi között állomásokon jártunk, mint a második világháború vége, a Rákosi- és Kádár-korszak, a rendszerváltás vagy a mai Magyarország.

„Úton lenni a boldogság”, mondja többször is, és ez az út valójában nem a bluesról szól, nem a hidegháború egyik „csodafegyveréről”, azaz a rock and rollról, hanem az istenkeresésről. Egyháztól függetlenül és hitetlenül, mindvégig az Úrral diskurál. Megbeszéli vele ügyes-bajos dolgait, faggatja sorsáról, fájdalmát ordítja el dalokban, és kéri, hogy bár már látszik a vég, egy kicsit játszhasson még.

A történeteket felolvasások és zenék fűzik össze, Hobo Blues Band, valamint a Hobo és Bandája előadásában ismertté vált dalok közül felcsendült többek között a Másik Magyarország, a Szimpátia az ördöggel, a Vadászok kivonulása, a Kis vörös kakas, az egykor betiltott Bevonuló baka blues vagy a Barbi baba blues is. Az előadást nemcsak saját dalok illusztrálják, elhangzik egy részlet Cseh Tamás Budapest című számából, megidézi Poór Péter táncdalénekest, aki katonatársa volt, és még számos emblematikus karaktert az elmúlt hetven évből, Baksa Soós Jánost, Mick Jaggert, Lenont. Nem a legjobb dalokat csemegézték ki, hanem Hobo életének fordulópontjaihoz igazodtak, a gondolatok, a dalok üzenetei határozták meg, melyiket használják éppen.

A már több mint hetvenéves Földes László a tőle megszokott módon kendőzetlenül hívja elő a tényeket, és néz szembe csecsemő, úttörő, katona, beatnik, renitens hippi, vadember önmagával, utolsó „szerepében” a családapával.

A Főnix Fészek néhány négyzetméternyi színpadán is saját útját járta, saját magát játszotta Hobo, hiszen úton lenni a boldogság, megérkezni a halál.

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?