Négyszállási öregdiák találkozó

Május első vasárnapján, anyák napja reggelén zuhogott az eső. Nagy nap volt ez az édesanyákon, gyermekeken kívül az egykori négyszállási iskolások életében is. „Öregdiák” találkozóra és a közeli kápolnában megtartott szentmisére, körmenetre gyülekeztek ugyanis aznap reggel. A felhők, a reggeli eső után, bár kavarogtak az ember feje felett, a szabadtéri program java részét szerencsére mégsem zavarták meg.

Egykoron Jászberény és Jászárokszállás között közel 350 tanyában laktak, élettel teli vidék volt ez. Tapasztalhatjuk, hogy ma már csak elvétve láthatunk tanyákat. Így történt az említett négyszállási területtel is, ahol nagyjából harminc épület maradt mindössze a jelenkor számára.

„Az ottani kápolna közösségi összefogás eredményeként épülhetett fel 1937-ben.

Tervezte és építette Pintér László kőműves és Nagy István ács. Az alapanyag: 5 vagon terméskő, 12 200 vályog, 800 tégla. Az ajtót Birge János asztalos, míg az ablakokat Szívos Péter géplakatos készítette, üvegezte: Jakkel János.

Az oltár Lantos Balázs és Mészáros József keze munkája, az oltárkép pedig Benke László festőművész alkotása. A kápolnát festette Demeter József és Fekete István piktor a kápolna magasságáig, a 12 méter magasan lévő toronycsúcsáig. A kápolnát 1939 májusának első vasárnapján szentelte fel dr. Kele István főesperes – pápai prelátus – plébános.”

Tudhatók meg – egyebek mellett – ezek az információk Almási Flórián feljegyzéseiből, aki egykoron szintén ezen a vidéken élt.

A négyszállási búcsú régóta hagyomány, mindig május első vasárnapjához köthető. Az öregdiák találkozó viszont első alkalommal valósult meg és kapcsolódott ehhez. Tudtam meg az események főszervezőjétől Kasza Lajosné Gizikétől és a nap lebonyolításában segédkező Parti Tamástól.

Elmondták, hogy az egykori négyszállási elemi iskola öregdiákjai nagyon szerettek volna egymással találkozni. Az elképzelés szerencsére megvalósult, így a hajdani alma mater udvarán gyülekezhettek az ismerősök, barátok, egykori osztálytársak. Az idősektől a középkorúakig nagyon sokan voltak. Az épület még ma is megvan, magántulajdonban.

Sütemény és üdítő mellett sorra üdvözölték egymást a találkozó résztvevői, akiket Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője is köszöntött.

Csoportfotózás is a program része volt, generációk szerint álltak fel az egykori osztályok a közös fényképezéshez.

A magyar nótát kedvelők körében bizonyára nem ismeretlen Madarász Katalin neve, ő is vendége volt az eseménynek, lehetőséget adva közös slágerek eléneklésére.

Sajnos sokan már nem lehettek a meghitt találkozó részesei, az ő emléküket egy felszálló lampionnal szimbolizálták a szervezők.

Bathó János – ahogy ő fogalmazott – 89. életévét „tapossa”. Szívesen mesélt kérésemre az egykori iskolai életről, amely Négyszállással kapcsolatban csak szép emlékeket ébreszt fel benne.
„1937-ben kezdtem a hat elemit járni, itt Négyszálláson. Közel 70-80 gyermek járt ebbe az iskolába, osztályonként 25-30 fővel. Ennyi gyermekre mindössze egy tanító jutott. Engem még az a nevelő vett fel, aki az apámat is, úgy hívták Pocskai Róza. Ő volt az első tanító ebben az iskolában, majd Bakki József következett. Palatáblán tanultunk, arra írtunk, azon számoltunk. A találkozó hírének nagyon örültem, szívesen jöttem. A tanyánk is ezen a vidéken volt.” – mesélte Bathó János.

A beszélgetést ezek után Jani bácsi az egykori ismerőseivel folytatta. Jó volt látni, ahogyan kis csoportok alakultak ki, ahol élénken ment a diskurzus múltról, jelenről, jövőről.

A kápolnában 11 órakor Szántó József főesperes c. apátplébános celebrálásában szentmise kezdődött majd keresztelő valamint körmenet zárta a vasárnap délelőtti eseményeket Négyszálláson.

Buschmann Éva

Buschmann Éva

külsős újságíró at Jászkürt Újság, BerényCafé
A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé külsős újságírója.
Buschmann Éva

Latest posts by Buschmann Éva (see all)

Buschmann Éva

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé külsős újságírója.

Vélemény, hozzászólás?