Egy jámbor életű főpap emléke
A kor egyik meghatározó egyházi személyisége, Szele Gábor egri segédpüspök pappá szentelésének 170. évfordulója alkalmából kedden délután a Hentes utcában, szülőházának falán emléktáblát avattak.
Az egyházi elöljárókat Szántó József címzetes esperes apátplébánost és Taczman András diakónust, Szatmári Antalné alpolgármester asszonyt és a képviselőtársait, a Jászok Egyesületének delegáltjait és a Keresztény Értelmiségek Szövetségének Jászberényi Csoportjának tagjait Szabó Jánosné Mária, nyugalmazott könyvtárigazgató köszöntötte.
Az emléktábla állítást Besenyi Vendel helytörténeti kutató kezdeményezte, aki nemcsak ötletgazda volt, hanem anyagi támogatója is a megvalósításnak. Az ünnepélyt a Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola énekkara tette még emelkedettebbé, ősi himnuszunk, a Boldogasszony Anyánk felcsendülésével.
Szele Gábor életútját Besenyi Vendel ismertette a hallgatósággal. 1824. január 3-án született Jászberényben, középiskolai tanulmányait városunkban, Körmöcbányán és Budán végezte. Az ősi redemptus jász család sarja római katolikus papnak készült, így teológiai tanulmányait Egerben, majd Bécsben végezte. Kezdetben főegyházmegyei hivatalban jegyzőként tevékenykedett, majd a szabadságharc második évében kinevezték egyházmegyei ügyhallgatónak. Később szentszéki aljegyzői feladatokat látott el, majd 1856-tól első titkára volt az egri érseknek. Tíz év múltán kanonok, később címzetes prépost, majd Eger vári prépost lett. Kisprépostként számos jótékony cselekedet dicséri a nevét, köztük a kistállyai és a novaji templom helyreállíttatása.
1888 nyarától kinevezett, majd szeptember 9-től felszentelt aeropoliszi püspökként, valamint egri segédpüspökként tevékenykedett haláláig. Aktív egyházi munkájáról tanúskodik, hogy keresztelő, esküvő és temetés nem múlt el nélküle, szülővárosába, Jászberénybe szívesen hazalátogatott. – Szele Gábor hosszú papi pályán, apostoli buzgósággal és szelídséggel teljesítette feladatait. Hatalmas munkabírású egyén lehetett – állapította meg Besenyi Vendel.
Jászberény városát, különös tekintettel az ifjúságot, mind erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatta. 1878-ban 50 forintot adományozott a gimnáziumnak, majd 1880-ban jutalomdíjat alapított. – Az egész egyházmegyében nagyon szerették ezt a jámbor életű főpapot, aki örömét lelte a szegények istápolásában és a jótékonyság gyakorlásában. 1908. január 9-én távozott ahhoz, akit 84 éven keresztül oly hűségesen, oly igazán szolgált. Hosszú, érdemekben gazdag, s különösen jótékonyságában tündöklő élet fejeződött be halálával – zárta megemlékezését a helytörténeti kutató.
A részletes életrajzi ismertetőt követően Szántó József címzetes esperes, apátplébános felszentelte az emléktáblát, és imádkozott a hívekért az önzetlen felebaráti szeretet és az áldozatkészség gyakorlásáért.
A város nevében Szatmári Antalné alpolgármester asszony helyezte el koszorúját a márványtábla alatt, majd a város civil szervezetei és iskolái tisztelegtek a jeles férfiú emléke előtt.
a BerényCafé újságírója.
- Szelektív hulladékgyűjtési tájékoztató - 2021-01-23
- Polgári családok rokoni szálai - 2019-07-19
- A hagyományokból építkező közösség - 2019-07-11
