Jézus pere és a távlatok

2017-04-092017-04-06 Taczman Mária 0 Comments hit, KÉSZ, Szent István Ház

Másodszor érkezett városunkba dr. Sáry Pál, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense. A húsz éve római joggal foglalkozó professzor Jézus pere címmel tartott előadást a KÉSZ vendégeként március 27-én, hétfőn a Szent István Házban.

A nagyböjti időszak vége felé közeledve – húsvét előtt – különösen is aktuális a kérdés: miért kellett Jézusnak meghalnia? Az előadó a halálos ítélethez vezető konfliktussorozat bemutatásával kezdte másfél órás képes prezentációját. Jézus abszolút nem felelt meg azoknak az elvárásoknak, melyeket a zsidók a Messiással szemben támasztottak. Csodákat tett Isten nevében, nem hirdetett harcot a római elnyomás ellen, eltért a mózesi törvényektől – a felebaráti szeretetet hirdette –, nem tartotta be, sőt, megszegte a zsidó hagyományokat – szombaton gyógyított, bűnöket bocsátott meg –, megsértette a zsidók nemzeti érzelmeit, nem osztotta azt az elképzelést, hogy ők lennének elsőrendűek Isten szemében. Jézus az egyetemesség üzenetével érkezett: megváltói művét, Isten szeretetét minden emberre kiterjesztette.

Jézus tanítása ellenkezést, forrongó indulatokat váltott ki a zsidó vezetőkből: álmessiásnak tartották, aki ellen minél előbb fel kell lépni. Álnok kérdésekkel próbálták tőrbe csalni: az adófizetésről – „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené!” – és a házasságtörő asszony megkövezéséről – „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen!” – faggatták, de nem tudták megfogni. A kérdésben egyébként megosztott zsidó főtanács döntött haláláról, de előtte – látszólag jogkövető módon – mindenképpen a zsidóság legmagasabb szintű fóruma, a főtanács elé akarták állítani és elítélni, különben még nemzeti hős lesz belőle.

Ettől a ponttól egy előre részletesen kitervelt, korrupt eseménysorozat vette kezdetét. A letartóztatáshoz – ami több mint valószínű, hogy csütörtök helyett a keddi napon lehetett – felhasználták az áruló Júdás által adott információt Jézus lelőhelyéről. Téves adat, hogy a letartóztatást az elnyomó rómaiak hajtották végre, a Getszemáni-kertben a zsidó templomőrség tört Jézusra a harminc ezüstpénzzel megvett Júdás vezetésével.

A halálos ítélet kimondásához és a végrehajtás elkezdéséhez hosszú tortúra vezetett. Először Annás elé állították Jézust, aki bár már nem volt hivatalban, a zsidóság rangidős fejének számított. Jézust tanításáról faggatta, aki megtagadta a tanúságtételt – innen vezetett az út Annás vejéhez, Kaifás főpaphoz. A zsidó főtanács – főpapok, írástudók, farizeusok, vének, a laikus arisztokrácia – másodszor ült össze, ahová felbérelt tanúkat hívtak, de vallomásuk Jézus hamis prófétaságával kapcsolatban nem egyezett. Végül a második vádpontban – Jézus istenkáromló, Isten fiának mondja magát – találták bűnösnek és mondták ki: méltó a halálra. Ekkor a felháborodásában ruháját megszaggató Kaifás hergelte a tanácsot Jézus ellen. Ma már jogilag nonszensznek tartjuk, hogy egy főtanács halálos ítéletet hoz, de nem hajthatja végre. Márpedig ez történt 2000 évvel ezelőtt: vádemelési kérelemmel vitték Jézust a zsidókat egyébként gyűlölő helytartó, Poncius Pilátus elé. Hamis, politikai vádakkal – Jézus megtiltja az adófizetést és felségsértő lázadó – illették a sokat látott Pilátus előtt, aki azonban nem találta bűnösnek. Azzal is rágalmazták, hogy lázítja a népet Galileától Júdeáig – ezért is lehetett, hogy Pilátus a római felségterületen kívül eső galileai uralkodóhoz, az éppen Jeruzsálemben tartózkodó Heródes Antipás-hoz küldte Jézust. Ám Jézus Keresztelő János gyilkosát szóra sem méltatta, ő sem ment vele semmire, konfliktuskerülő módon visszaküldte Pilátushoz.

A felelősséget még mindig hárító Pilátus húsvét alkalmából kegyelmet ajánlott: kiállította a nép elé Jézust és Barabást. A főpapok újabb korrupt módszerhez folyamodtak: lefizették a népet, akik Barabásnak, a köztörvényes bűnözőnek a szabadon bocsátását kérték. Ekkor Pilátus még mindig kompromisszumot keresett: megostoroztatta Jézust. Ez volt a római büntetőjog szerinti legszigorúbb büntetés a halálbüntetésen kívül. „Ecce homo! Íme, az ember!” – az ostorozás borzalmát kibíró, szétmarcangolt húsú Jézust a nép elé állította, a nép azonban már hajthatatlan volt. A főpapok ekkor előálltak az utolsó ütőkártyával: politikai alapon megfenyegették Pilátust, hogy nem a császár barátja, ha egy felségsértő pártjára áll. Ekkor kezdte kezeit mosni Pilátus, átadta Jézust keresztrefeszítésre – nehéz idők voltak, Tiberius császár minden felségsértőt kivégeztetett és ettől a vádtól Pilátus végképp megijedhetett.

A római büntetőjog keresztrefeszítéssel sújtotta a hazaáruló rómaiakat, a peregrinusokat, vagyis a provinciákban élő bűnözőket és a lázadó rabszolgákat. Ezt a legkegyetlenebb kivégzési módot elrettentésnek szánták, el akarták választani a bűnözőt a tiszta földtől és egyben fel is ajánlották az emberáldozatot a megsértett istenek kiengeszteléséül. Ez utóbbi keresztény hitünk szempontjából megadja az egész eseménysor értelmét: Jézus önként vállalt halála engesztelő áldozat az ősbűn miatt a mennyei Atyának. Olyan áldozat, ami minden ember lelkének örök életet hozhat, ha elfogadja.

Az előadó bemutatott néhány megfontolást a keresztrefeszítéssel kapcsolatban: a Golgotára Jézus valószínűleg csak a patibulumot, a haránt gerendát vitte. Keresztrefeszítés esetében fulladás vagy traumás sokk volt a halál oka, ebben vitatkoznak a kutatók, magát a haldoklás folyamatát a lábszárak eltörésével gyorsították. Jézus háromórás haláltusa után lehelte ki lelkét. Teste levételéhez és a temetéshez Arimathiai Józsefnek – egyébként a főtanács tagjának – engedélyt kellett kérni.

Felmerült még a fellebbezés joga, azonban mivel Jézus nem rendelkezett római polgárjoggal, nem lebbezhetett fel a császárhoz. Ha végigtekintjük az elfogástól az ítélet végrehajtásáig terjedő eseménysorozatot, azt mondhatnánk, győzött a hazugság az igazság felett. Az emberi gonoszság legmélyebb bugyraiból származó érdekérvényesítés-sorozat – besúgás, hamis tanúzás, hisztérikus, lázító viselkedés, rágalmazás, megvesztegetés, zsarolás – áldozata volt Jézus. Ha a jog felől nézzük, csupán egy kegyetlen és igazságtalan kivégzés-történetet látunk – figyelmeztetett dr. Sáry Pál. Ám keresztény hitünknek ez az önként vállalt halál és feltámadás adja meg a távlatát, a legmélyebb értelmét: bár megölték az élet urát, a fénye felragyogott a sírkövön át és hiába a sír elé hengerített kő, húsvétvasárnap a hajnal fel fog fényleni.