Talált történetek
Egy hónappal ezelőttre vártuk a találkozást Tóth Krisztina író, költő, műfordítóval. Akkor egy meghűléses betegség meghiúsította a randevút az írónő és olvasói között, melyre most csütörtök este végre sor került a könyvtár galériájában.
A beszélgetést Pernyész Anita irányította, aki végzettségét tekintve, akár csak riportalanya, irodalomtanár. Szerencsés az az ember, akinek megadatik, hogy hobbija lehet a pénzkereső foglalkozása. Tóth Krisztina a kiváltságosok közé tartozik. Élete folyamán mindig megtalálta azt a munkaterületet, amit valóban szívvel-lélekkel tud végezni. Talán kevesen tudják, hogy mielőtt az irodalmi tevékenységet választotta fő pénzkereseti forrásként, tíz évig ólomüveg-készítőként dolgozott – tudtuk meg a társalgásból.
Persze az írás nem egy új fordulatként talált rá, hiszen már tizenegy évesen versírásra vállalkozott, amikor karácsonyi kívánságlistáját szedte rímbe. Biztosan a Jézuskának is megtetszettek a sorok, mert akkor megkapta az áhított ajándékot és mellé azt a tehetséget, amit azóta is versek, tárcák, novellák, regények formájában örökít meg. A tömegközlekedési eszközökön, vásárlások, hétköznapi rutin közben felcsipegetett történetek a fejében formálódnak, hogy amikor a mozgalmas napokból elcsípett magányos percekben a betűkben álljanak össze egésszé. Tóth Krisztina azt vallja, és tanítja szemináriumain is, hogy a témát nem kell keresni, mert az mindig megtalálja a befogadásra kész szerzőt. Az, hogy az író ki tudja szűrni a lényeget és az olvasó számára érdekesen fogalmazza meg, már szakmai fogás, melynek tanulását nem érdemes megspórolni. Érdemes követni a kollégák munkásságát, olvasni, fordítani. Kifejtette, minden életszakaszban más szerző válik fontossá számára. Gyakran újraolvas, fedez fel követendő mestereket. Mint mondta, ő maga munkaként tekint az írásra. Mindemellett az írás a társadalom lenyomata, megmerítkezés a nyelvben – fogalmaz az írónő.
Négy éve jelent meg az Akvárium című kötete, ami egy családtörténeten keresztül érzékelteti azt az érdekes felvetést, hányféle fordulatot jelentő kilépési pont talál ránk életünk folyamán. Az írónő elárulta, az egyes szám első személy csupán szakmai fogás, nem önéletrajzi regény, de a regény születése folyamán választ talált saját történeteinek nagy kérdéseire.
A Pixel című nagy sikerű könyvéről is megtudtunk néhány érdekes háttér információt. A Népszabadság számára írt tárcákból, novellákból regénnyé fűzött kötetet számos nyelvre lefordították, s a külföldi olvasókban is értő befogadókra talált. Vicces, hogy a világ különböző pontjairól kap illusztrációkat a regény összefüggései alapján.
Tóth Krisztina írásait a Nők Lapja hasábjain is felfedezheti az olvasó, bár mint hangsúlyozta, az újságírás távol áll tőle. A hírekre rácsodálkozik ugyan, de a végén újra és újra rá kell hogy döbbenjen, nincs új a nap alatt. Mindig minden megtörténik, az emberiség története önmagát ismétli. Ebből az állandóságból próbálja a személyes sztorikat kiszűrni, prózává vagy verssé gyúrni.
Jövő héten jelenik meg Felhőmesék című gyerekkönyve, amit négytől százéves korú „gyerekeknek” ajánl. Szintén a legifjabbaknak szól Gryllus Vilmossal közös hanglemezük, amit elsősorban autista gyerekek számára készítettek. A Párducpompa tárcakötet szintén friss munka. Verseskötetéből és ez utóbbiból olvasott fel végezetül egy megfogalmazása szerint „talált történetet” a berényi rajongók számára.
a BerényCafé újságírója.
