Dombóvári Jászberényben

A dumaszínház műfaja fénykorát éli. Aki esetleg kételkedett ebben, annak elég volt március 14-én, kedd este a Bercsényi út felé vennie az irányt, ahol az Ifjúsági ház bejáratától kígyózó sor az általános iskola épületénél végződött.

Dombóvári István tizenegy év szereplésen és három önálló esten túl, most a negyedik, Kis ember nagy gonddal jár címet viselő produkcióval járja az országot, melyben továbbra is Bellus István barátja közreműködik, akivel egy tíz évvel ezelőtti humorbajnokságon ismerkedett meg.

Az előadás hét órai kezdéssel volt meghirdetve, ám a jegyüket fél hét óta kissé bosszúsan szorongató vendégek csak fél nyolckor foglalhatták el helyeiket – technikai okok miatt. A későbbiekben a fellépők nem titkolt szándéka volt a jelenlévők kiengesztelése a történtekért. A színpadon először megszólaló Bellus kellő könnyedséggel vezette fel Dombóvári várva várt érkezését, aki – miután a közönségre teljes homály borult a leoltott lámpák miatt – poénba is foglalta, hogy igazából semmit és senkit sem lát, ami már önmagában vicces egy olyan előadáson, ahol a közönséghez kell beszélnie. Talán ennek is volt köszönhető, hogy ha az interakcióból nem is, de a sötétben való könnyes nevetésből már mindenki kivette a részét.

A műsor alatt Dombi hazai aktualitásokkal kommentált és saját televíziós élményeit is feldolgozta, melyeket összekötöttek a családi emlékekről, és az egészségügyben elszenvedett tortúrákról szóló rövid sztorik. Természetesen nem maradhatott ki a szórásból a macskások, a politikusok, a közszféra, valamint az idősebb korosztály frappáns „kóstolgatása” sem. Befejezésül a két István csillogó, színes öltönyben gitározva adta elő közös szerzeményét, mely a Pistulj belém címet viselte. Produkciójukat jól megérdemelt vastaps kísérte.

Szerző: Kazsimér Nóra

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?