A küszöbön túl
Vajon mit rejt az ajtó, mely a mogorva házvezetőnő lakásába vezet? Rabolt kincseket, ellopott életeket, bűnös titkokat? A Lehel Film-Színház közönsége hétfő este választ kapott a kérdésre Szabó Magda: Az ajtó címe regényéből készült színdarab nyomán.
Szabó Magda világhírű regényéből már készült nagy sikerű film és több színházi adaptáció. Ezúttal a Spirit színház előadásában lehettünk részesei ennek a belső lélekutakra vezető, titkokkal átszőtt történetnek. A főszerepekben Hegyi Barbara (Emerence) és Nagyváradi Erzsébet (írónő) alakította a két különböző társadalmi rétegből érkező, egymást harcolva szerető nőt.
Emerence küzdelmes, fájdalmakkal és csalódásokkal is jellemezhető élettörténetének szálai lassan bomlanak ki az írónő előtt, aki lassan leereszkedik elefántcsont tornyából, hogy beléphessen a bejárónője ajtaján. Azon az ajtón, ami minden és mindenki előtt zárva van. A kapun, mely a háború kegyetlenségét, a hálátlanságot, az értelmetlenül elpusztított és a megmentett életeket, elvesztett szerelmet, könnyeket rejt, melyek őrzői Emerence macskái. Aki átlépi a küszöböt, már tudja, hogy a puritán ház kincsek tárhelye, csakúgy mint a házvezetőnő egyszerű ruhája, ami alatt a legtisztább, ám az élet súlya alatt megroppant szív dobog. Kérdés, meddig mehetünk be a házba, mert a vendég felelősséget vállal a házigazdáért. Kinyithatjuk az ajtót mások előtt is, ha a tulaj azt nem akarja? Van jogunk idegenek előtt feltárni a titkokat, mert azt képzeljük ezzel életet mentünk? Megmutathatjuk a világnak egy makulátlanságáról ismert ember vergődését a mocsokban, csak azért mert ezt várja el a társadalom, ez a szokás? Emrencet az írónő kiragadja a betegség fertőjéből, és a steril kórházi ágyra taszítja. A feltárult ajtó mögül eltűnnek a titkok, és velük őrzői: a házvezetőnő hű, hallgatag társai, a macskák, a megmentett életek, a múlt emlékei. És eltűnik Emerence is. Megpattant egy üveg, a kutyák vonyítanak…
Fotó: www.jasznaplo.hu
a BerényCafé újságírója.
