A díva drámája

2017-03-09 Demeter Gábor 0 Comments előadás, Karády Katalin, színház

Valószínűleg nem tudja senki, kit is takar a Kanczler Katalin név. Karády Katalin született ezzel a névvel, aki már bizonyosan ismerős, legalább dalai által. Az ő pályáját és életét bemutató Idegenben keserűbb a sírás… című zenés drámával érkezett Jászberénybe március első csütörtökén Varga Klári és Rusz Milán.

A művészpáros már nem ismeretlen a Főnix Fészek Műhelyház közönsége előtt – ezt a zsúfolásig telt nézőtér is mutatta –, hiszen tavaly az Edit Piaf életéről szóló monodráma előadásán már találkozhattunk. Az említett darab sikerén felbuzdulva ezúttal egy másik feledhetetlen díva bőrébe bújt a kitűnő színésznő, Varga Klári. A Karády Katalinnak emléket állító zenés drámát Rusz Milán írta és rendezte, aki tangóharmonikáján kísérte a sanzonokat.

Szibériában valahol fogolytársainak egy katonatiszt harmonikáz. Nem tudni pontosan, hogy ki is ő, csupán sejteni lehet, hogy talán Karády eltűnt vőlegénye. Közben hosszú kabátban, kofferrel kezében egy megtört, didergő asszony érkezik – amíg az embercsempész autóját várja, hogy elhagyja az országot –, elmeséli és képzeletben újra éli életét. Iróniával fűszerezett tárgyilagossággal mesél gyerekkoráról, a szegénységről, apja szigoráról, agresszivitásáról, és az ehhez párosuló játékszenvedélyéről.

Végigkövethetjük, hogyan lett a gátlásos, önbizalomhiányos kislányból az ország Karády-ja. Csillogó szemmel idézi fel színpadi és filmes sikereit, és a kor nagy művészeihez, Jávor Pálhoz, Bajor Gizihez fűződő baráti viszonyát. A múlt felidézése mellett felcsendültek a ’40-es, ’50-es évek, a Horthy-korszak dívájának ismert, édes-bús dallamai, többek között a Holdvilágos éjszakán, Ez lett a veszted, A két szemed szeretett legtovább, Ki tudja még talán, Gyévuska, Katyusa, Mindig az a perc, Hova tűnt a sok virág. Boldogan avat be Ujszászy Istvánnal való romantikus szerelmi kapcsolatába, akivel el is jegyezték egymást, ám a tervezett esküvőjük a vőlegény – aki Horthy bizalmasa volt – rejtélyes eltün(tet)ése miatt meghiúsult.

Varga Klári maga volt Karády Katalin a Főnix deszkáin, csak mesélt és mesélt, ha nevetett, mi is nevettünk, ha sírt, mi is sírtunk. Mert úgy élte át, úgy beszélt Karády nehéz korszakairól, úgy dalolt, hogy közben folytak a könnyei! Felkavaró volt! Rusz Milán pedig hihetetlen virtuóz módon kísérte tangó harmonikáján.

A rendező érezhetően arra törekedett, hogy teljes képet adjon, hiszen alig tudunk valamit a búgó hangú díva kulisszák mögötti életéről, akit szerettek és gyűlöltek, attól függően, hogyan ítélte meg a hatalmon lévő rezsim; aki zsidókat bújtatott, embersége miatt mégis embertelenül megkínozták; akit a háború után fokozatosan mellőztek, ellehetetlenítettek. Ezek után – kényszerűségből – döntött az emigrálás mellett.

Az Idegenben keserűbb a sírás című sanzon csendül fel utolsóként, mely ma, amikor tömegek hagyják el a jobb megélhetés miatt hazánkat, legalább annyira aktuális, mint amennyire megérintette a szívünket…