A vezér vívódásai

2017-03-032017-03-01 Demeter Gábor 0 Comments Dózsa monodráma, Főnix Fészek Műhelyház, színház

A Főnix Fészek Műhelyház téli évadának egyik csúcspontja volt, február 22-én este, Székely János Dózsa című monodrámája. A címszereplőt alakító Sebestyén Aba elementáris erőt hozott produkciójával.

Róla érdemes tudni, hogy a kortárs erdélyi magyar színjátszás talán legkiválóbb egyénisége, a marosvásárhelyi Yorick Stúdió vezetője. Egy különleges történelmi kitekintés fül- és szemtanúi lehettek a nézők, amelyben megpróbálta abszolút személyesen átélni, hogy mit is érezhetett, min mehetett keresztül Dózsa. Egy kételyektől marcangolt vezér gondolatai közé engedet betekintést, aki maga fogalmazta meg személyes, emberi kérdéseit. Félelemről, bátorságról, okokról, igazságról és igazságtalanságról, harcokról és felelősségről töprengve. A Főnix nézőterén választ kereshettünk Dózsával együtt arra is, hogy miért lesz valakiből vezér?

Dózsa belső monológját halljuk. A nándorfehérvári harcokban szerez lovagi címet, mert párbajban legyőz egy hírhedt török bajvívót. Ö maga is fél mégis vállalja az összecsapást. A győzelem után Bakócz Tamás esztergomi érsek a keresztes hadsereg vezetőjévé nevezi ki. Így lesz belőle vezér, egyszer csak ott van több ezer paraszt élén, de keresztes háború helyett kitör a felkelés. Hallhattuk konfliktusát az érsekkel, a királlyal, azokkal, akik kinevezték vezérré.

Elkezdődik a vérengzés, és ekkor ismerjük meg az ő dilemmáját, hiszen igazából nem gyilkolni akart, hanem szabadságot kivívni a parasztságnak. Irányíthatatlanná válik a küzdelem, az egész nagy mészárlásba torkoll, Dózsának lelkiismeret furdalása van, de ott a dilemma, hogy ezt mégis végig kell csinálni. A megtorlás kegyetlen, mégis az izzó trónra való ültetés és tüzes koronával való megkoronázás cinizmusában ott rejlik a megdicsőülés fénye.

Az előadás kezdés előtt látható a színpad közepére helyezett fehér szék és fölötte egy lámpa, a minimális díszlet egyben felhasználandó eszköz is. Elsősorban a szék, támaszkodik rá, körülötte guggol, szalad, benne ül, gyötrődik, azt forgatja, variációkat láthattunk használatára, miközben a beszéd irányát is mutatja. A lámpát csak akkor hozza játékba mikor harcra buzdító beszédét mondja és a közönségre is kivilágított vele.

Amikor Sebestyén Aba, mint Dózsa bejön, egy vödör liszttel és szórni kezdi a szék köré, ezzel téve láthatóvá bűvkörét, mely a színpadi cselekvés terévé is válik. Valamiféle szertartásosság jelent meg a liszttel való viszonyán keresztül: rajzol bele, arcára keni, léptei fehér lábnyomokat hagytak, feldobásával madarat ábrázolt. Az előadás szövegcentrikus ugyan, Sebestyén Aba erős alakítása, karaktere révén képes teljesen betölteni a teret, ironikus szemléletmódjával magával ragadta a nézőt. Gesztusrendszerében hitelesen körvonalazódtak Dózsa vívódásai, reményvesztettsége.

Gyakran kommunikált a közönség felé, beszélt az életszakaszait meghatározó személyekkel, így nem hatott monológnak a szöveg.

A befejezés tudható, előre látható: leül a székbe és vödörrel koronázza meg magát. Hevült izzadt arcára feltapad a liszt, mint halotti maszk. A darab lelki vívódás modern ábrázolása miatt könnyen rávetülhetett kinek-kinek életének felelősséggel kapcsolatos dilemmáira.

Felejthetetlen, egyedi színházi élményt kaptunk ezen az estén a Főnixben.

Fotó: Szalai György