Kortárs zene retróban

Pár éve teljesen megszállta a retro hullám a feltörekvő zenészeket, és jobbról-balról pattannak elő a különféle izgalmas zenekarok. Két ilyen bandával találkozhatott a Cine Part Club közönsége a mozi galériájának színpadán, február utolsó péntek estéjén.

The Luckies nevű budapesti blues/rock ’n roll zenekar lépett előzenekarként a színpadra. Fiatalok és dögösek, ahogy kell, a jó érzékkel megragadott dalaikba pedig nagyon elegánsan szőtték bele az indie- és pszichedelikus hatásokat, ettől igazán izgalmasak. Sokan mondják, hogy manapság már nem divat ilyen zenét játszani, de szerintem igen és sokan imádják is. Zenéjükben leginkább a blues-rock vonal kapta a főszerepet, a ‘60-’70-es évekre emlékeztető autentikus nyers hangzással. Menővé akarják tenni egy kicsit ezt a zenét, indie-rockos-bluest játszanak, – egyedivé és befogadhatóbbá téve a jelen generáció számára – de benne hagyva azokat az elemeket is, amitől blues a blues.

Gyors áthangszerelést követően nem sokkal 10 után kezdtek az est főszereplői az Ivan and The Parazol. A közönség átlag életkorát úgy 20-ra saccoltam, de feltűnő volt, hogy a kicsit idősebb generáció tagjai is képviseltették magukat szép számmal. Az Ivan and The Parazol nem titulálható nosztalgia zenekarnak – pedig az egész kiállásuk, játékuk abszolút 60-as éveket idézi – mégis elvitathatatlan érdemeik vannak abban, hogy a mai huszonévesek képesek átélni azt az életérzést, melyet faterék egy 1968-as beat koncerten. Az előadás persze a megzabolázhatatlan energiaátadásról szólt, hiszen a húszas éveik elejét taposó fiúk úgy belecsaptak és nyomták a zúzos rock and rollt, mint annak idején a Stones. A srácok tették magukat, ahogy kell, főleg a kapkodó mozdulatokkal gitározó Balla Máté és a rocksztár vonaglás minden mozdulatát ismerő Vitális Iván frontember-énekes, aki a figyelmet egy pillanatra sem engedte ki a kezéből. Ekkorra már a rajongók is megörültek, velük együtt a fiúk is, tombolás a színpadon és a közönség soraiban egyaránt. Zenéjük még azokat is megmozgatta, akik amúgy nem szeretnek táncolni. Mert a dalok jók, sőt némelyik nagyon jó, az előadásmód pedig egyszerre nosztalgikus és roppant energikus. Helyén volt a hangzás, de még inkább a groov-ok, amiket Simon Bálint dobos és Tarnai János basszusgitáros játékosan, de feszesen pakolt a dalok alá. Beke István billentyűs, a tradicionális témákat diszkréten színezve élhette ki magát.

Akárhonnan is nézzük, ezek a pimaszul fiatal srácok óriás szívességet tesznek a magyar rockzenének azzal, hogy összeismertetik generációjukkal, és bevezetik őket az Illés és Syrius egykori világába.

Összefoglalva az estéről és koncertekről egy idézetet mondanék, amit egy negyvenes hölgy szájából hallottam: „Ez világszínvonalú”.

Fotó: www.jasznaplo.hu

Demeter Gábor

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.
Demeter Gábor

Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?