Rothadó csendélet

2017-02-232017-02-22 Demeter Gábor 0 Comments csendélet, Főnix Fészek Műhelyház, színház

Pataky Klára mindig is mestere volt a lélek finom mozgásainak, onnan születtek munkái, ahol vágyak, álmok, félelmek és a legintimebb gondolatok finoman fodrozódnak a testeken. CsendÉlet című koreográfiájával még tovább merészkedik, amit a Főnix Fészek Műhelyház közönsége február 16-án este megtapasztalhatott.

A csendéletek formai és tartalmi elemeit alapul véve kísérelt meg Pataky Klára vázlatot rajzolni mai életünkről. Abból kiindulva, hogy kapcsolataink, környezetünk felfogható úgyis, mint egy gyönyörű csendélet, amely külsejét tekintve ragyog, ám belül már rothad.

Maday Kinga Tímea és Hámor József egy párt alakítanak, akiknek kapcsolata tele van fájdalmas közhelyekkel. Közös sorsuk talán már el is romlott, ezért ölik egymást. De tökéletesnek tűnhet, mint egy romantikus csendélet, szépek a formák, kerek egésznek mutatkozik. Jellinek György, a másik férfialak, nem csupán sötét öltözetével és gördülő mozgásával áll középen. A közös mozgásokba való besodródásaival, megnyugtatóbb energiáival, a kezében fekete esernyővel olyan, mintha egyfajta közvetítőként próbálná elvezetni a külső és belső viharokat.

A három színpadi alak gesztusaira, rezzenéstelen tekintetére, óraszerkezetként egymásba illeszkedő mozdulatsoraira egy-egy rebbenő, épp hogy érzékelhető mozdulat és a táncosok helyenként jól hallható légzése rajzolt lelket. Zene helyett időnként csend, varjúkárogás, papírzörgés, gépzaj hallható, ami a mozdulatokkal együtt szövevényes, misztikus világot alkotott, ha füllel nehezen is volt elviselhető.

A jelenetekre tördelt előadás nem állt ellen a történetmesélésnek, miközben maga nem történet. Nem volt könnyű „olvasmány” a CsendÉlet, de az érdeklődve figyelő szem számára – akár a kortárs tánc ábécéjének ismerete nélkül is –, megadta a tükörbenézés érzéki élményét.

Fotó:
Szalai György
Demeter Gábor