A múlt század története

2017-02-17 Demeter Gábor 0 Comments Európa, Főnix Fészek Műhelyház, Szabadkai Népszínház, színház, történelem

Rendhagyó történelemórára invitálta a Főnix Fészek Műhelyház közönségét február második szerdáján a Szabadkai Népszínház. Csernik Árpád népszerű monodrámáját, az alternatív 20. századi történelmet felvázoló Europeanát hozták el Jászberénybe.

A huszadik századnak óriási irodalma van. Rendkívül ellentmondásos ez az időszak, ugyanis kevés olyan száz évet körülölelő periódus létezik, amelyben ennyi borzalom és ennyi fantasztikus vívmány találkozik. Patrik Ouředník Franciaországban élő cseh írónak sikerült ezt ötvöznie – az előadás azonos című regénye nyomán készült –, jól alkalmazza a humort, ami elengedhetetlen a borzalmak ábrázolásához. A színpadi adaptáció pedig mindennek az emberközpontú aspektusát domborítja ki.

Megszólal Händel Sarabandeja, Európa arca többször is átrendeződik a szemünk előtt, majd Csernik Árpád a professzor szerepébe bújva egy óra alatt felöleli az egész 20. századot. Persze óriási kihívás egy évszázad történéseit egyetlen előadásban összesűríteni. Tények és adatok, jól ismert események és sosem hallott anekdoták, költött és valós történések lakonikus összefoglalói sorjáznak. Mégis követhető a darab, hiszen a már meg levő ismereteinkre építve az előadó azokat a részleteket, emeli ki, amelyek kevésbé ismertek a nyilvánosság előtt, s amelyektől olvasmányosabb lesz a történelem. Ilyen például a gyakoribb tisztálkodás bevezetése, a melltartó feltalálása, vagy az, hogy az osztályöntudat nélküli sex nem hozhat kielégülést.

A klasszikus iskolamodell szerint, a katedra 3×5 méteres komfortzónájából adta elő a történelmi leckét. Ez azért véletlenül se olyan tanóra volt, amelyen az unalomtól lebukik a diákok feje. Az előadás fontos eszköze az iskolatábla, melyen Európa változó arcát és a hozzá tartozó magyarázatokat saját rajzaival illusztrálja a tanár. Az egyes részek közötti átfedést pedig a video- és a zenei bejátszások segítették.

Úgy tudott szólni a háborúról, hogy az ember nevetni kezdett tőle. Pozitívumból és negatívumból is bőven volt kínálat, de a fejlődés ellenére is az iróniáé a főszerep. Viszont abban egészen biztos vagyok, hogy mindenki hazaviszi a fiát Buchenwaldban „meglátogató” görög férfi esetét; emlékezni fog arra, hová akarták deportálni a zsidókat először a nácik, vagy hogy sosem felejti el az örmény genocídium női áldozatairól mutatott fényképfelvételt.

Mégis a produkció humorát kell kiemelnünk, ami legfőképp a tabukra és a groteszkre alapoz. A professzor úr a nézők elé tartotta a görbe tükröt. Mi, a közönség soraiban ülők nem tudtuk eldönteni, hogy megdöbbenjünk-e vagy nevessünk a hallottakon, hiszen Csernik előadásmódja indokolttá teszi a nevetést. Egy idő után viszont, a századvégi pozitivizmus megjelenése után már nem volt kedvünk nevetni, megpróbáltuk feldolgozni a tényeket.

A színdarab nem ért véget az előadás után, mindenki a saját kis monodrámájával a fejében indult haza…