A Jászapáti Színjátszó Kör története

Jászapátiban már a két világháború között is működtek színjátszó csoportok a helyi iparos-, paraszt- és gazdakörök támogatásával. Csókos huszárok; Gül Baba; Égi madár; Vén bakancsos és fia, a huszár; Őrmester úr, jelentem alássan; Piros bugyelláris és természetesen a Csárdáskirálynő című darabokat dolgozták fel a Cserkészcsapat, illetve a Katolikus Legény-, és Leányegylet műkedvelői.

Egy kis történelem…A szüleim lelkes amatőrként vettek részt a harmincas években az előadásokban, 1934-ben édesanyám (Tóth Ilona) 18 évesen volt Szilvia a Csárdáskirálynő című operettben, és Leila, a címszereplő lánya a Gül Baba című zenés darabban. Édesapám (Kökény József) a helyi dalárdában énekelt 17 éves korától, amely csoportnak a festőművész Vágó Pál volt a díszelnöke 1926-ban.

Idézet a Jász Újság 1936. december 17-i számából: „ …A szereplők közül biztos, nyugodt játékukkal Tóth Ica (Erzsike szerepében)…Kökény József (Bakay András megformálásával) minden kritikát kiállanak. Tóth Icát még szép énekéért is dicséret illeti…”

Jász Újság 1937. november 18: „ A 870 sz. Szent Imre cserkészcsapat az Ipartestületben f. hó 14-én jól sikerült műkedvelő előadást rendezett. Színre került Alföldi Géza „Őrmester úr jelentem alássan” c. 3 felvonásos zenés vígjátéka…Elsősorban kell megdicsérnünk a kellemes hangú Rejkó Lolát és Tóth Icát…Kökény József recsegő tábornokával járult hozzá a sikerhez… „ (1. kép)
A II. világháború után a gimnáziumban alakult ki országos hírű diákszínházi élet Pókász Endre művésztanár vezetésével. 1944-ben a Passiót, 1948-ban a Hamletet, a Bánk bánt és a Bizánc című darabot mutatták be nagy sikerrel.

Petőfi Sándor örökérvényű művéből Kacsóh Pongrác által megzenésített daljátékot, a János vitéz-t 1950-ben és 1960-ban is színpadra állították Winkler István, Tábori Sarolta, Szikszai Gábor, Fellner Mária és Szabadi Istvánné vezetésével a jászapáti fiatalok.

Az 1960-as előadást volt szerencsém látni gyermekfejjel és hatására, valamint a családi hagyomány folytatásaként szerveztem meg a jelenlegi színjátszó kört. Az akkor hét éves fiúra nagy hatással volt a hazaszeretetet, a huszárokra jellemző bátorságot, a halálon túl is győzedelmeskedő szerelmet gyönyörű zenei betétekkel bemutató előadás. Olyannyira, hogy már akkor elhatároztam, hogy egyszer én is szerepelni fogok egy ilyen színpadi műben.

A János vitéz megszületése. Erre csak négy évtized múltával adódott lehetőség, amikor megkerestem a Városi Vegyeskar tagjait és vezetőjét, Sajó Ágotát, hogy szeretném színpadra állítani Kacsóh Pongrác daljátékát. Azt a választ kaptam: „Gyere közénk énekelni, és akkor mi is segítünk megvalósítani gyerekkori álmodat! ”

Így kezdtem el énekelni 1998-ban a csoportban, akikkel az azóta eltelt közel húsz év alatt nagyon sok szép élményben volt részem. Két év elteltével 2000 tavaszán váltottam be ígéretüket és április 26-án megalakult a színjátszó kör. Ezen a napon mindenki megkapta a szövegkönyvet és magnókazettán a daljáték teljes zenei anyagát. Ekkor találkoztak az énekkar tagjai a főszereplőkkel:
Nagy János a Magyar Állami Népi Együttes Énekkarában énekelt szép tenor hangjával. Őt kértem fel Kukorica Jancsi szerepére. Iluska megformálását Balogh Mónika vállalta, aki már évek óta énekelt, közreműködött a város rendezvényein. A többi szereplő az énekkar tagjai közül került ki.

Szabó Lajos, akkori polgármester segítségével sikerült megnyernünk a darab zenei kíséretére Réz Lóránt orgonaművészt, és a huszárok, tündérek megformálására a Hétszínvirág Táncegyüttes tagjait.

Elkezdődött tehát a munka az augusztus 21-i olvasópróbával, majd ezt követően a heti zenés próbákkal. Színpadra először október 3-án léptünk. Díszlet parasztházakat, a francia királyi palotát a művelődési ház mozgatható paravánjaiból készítettünk kis háztetővel kiegészítve, a harmadik felvonás Tündérországát a Kántorné Pataki Erika által festett kép szimbolizálta.

Bár nagyon sok segítséget kaptunk a várostól, a vállalkozóktól – például a francia udvarhölgyek ruháit az Evelyn és a Lady esküvői ruhakölcsönzőktől –, hiányoztak a huszári, udvaronci, valamint a királyi ruhák, kiegészítők. Ebben a problémában volt segítségünkre Mihály Béla keramikus, látványtervező, aki budapesti színházi kapcsolatait felhasználva szerezte meg ezeket a jelmezeket.
Így történt, hogy Melis György, Kossuth-díjas operaénekes jelmezeiben játszhattam a francia király. Ilyen előzmények után tűztük ki a bemutató napját 2000. december 17-re.

Szerző:
Kökény Gábor

Latest posts by Olvasónk (see all)

Vélemény, hozzászólás?