Kétszázötven éves Alma Mater

A gimnázium biztos alapokat nyújt a tudomány, a művészet és a sport terén, az eligazodás iránytűjét jelenti a sötét erdőben – erről beszélt ünnepi előadásában prof. dr. Janka Zoltán, városunk díszpolgára a Lehel Vezér Gimnázium jubileumi, 250. évének nyitórendezvényén.

Január 25-én a Déryné Rendezvényház dísztermében Antics István igazgató köszöntötte Szatmári Antalné alpolgármester asszonyt, Hajnal-Nagy Gábor alpolgármestert, a megjelent képviselőket, pedagógusokat és vendégeket.

Antics István történelmi visszatekintéssel emlékezett meg a Lehel Vezér Gimnázium alapítására, az intézmény nagyjaira és az iskola mentalitására. A felvilágosodás új eszmeáramlata megnyitotta az elmét a tudás felé. 1767-ben Jászapátin Dósa Pál jászkapitány saját költségén alapította meg a latin kisgimnáziumot, a Jászság első gimnáziumát, a mai jászberényi Lehel Vezér Gimnázium elődjét. Később, 1779-ben az iskolát a Jászkerület fejlettebb városába és politikai központjába helyezték át. A nagy múltú intézmény a két és fél évszázad során számos szerepet töltött be, többször átalakult képzési struktúrája és sokszor változott a neve is, ám végül mindig visszatért a Lehel Vezér Gimnázium elnevezéshez. „A sok változás mellett van, ami nem változott, négy szó: tehetség, munka, minőség, szolgálat!” – mondta az iskola jelenlegi igazgatója.

A gimnázium mentalitásában rejlik a tehetségápolás, ennek köszönhetően olyan diákok kerültek és kerülnek ki az iskola falai közül, akik országosan is jelentős szerepet töltenek be. Köztük az est vendég előadója, az egykori leheles diák prof. dr. Janka Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Szegedi Tudományegyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának professzora.

1967-ben a gimnázium fennállásának 200. évfordulóját ünnepelte, a professzor plakátokat készített a jeles rendezvényre. A sors kegye, hogy ötven évvel később pedig egykori gimnáziumának 250. jubileumára írta ünnepi beszédét. „A fennállás érthető ilyen tudásfellegvár részéről, viszont a saját fennállásom az már ugye nem annyira” – kezdte humorosan beszédét, majd azzal folytatta, hogy a gimnázium nehéz történelmi időszakokban is helytállt, rendíthetetlenül és bölcsen.

A professzor fél évszázad elteltével is büszkén gondol egykori iskolájára. A tanultakból van, ami elveszett, de a gimnáziumhoz való kötődés, és annak szeretete megmaradt. Az emlékeket szívében őrzi, az élet vándorútjához kapott ballagási tarisznya pedig irodájában kapott megbecsült helyet – ezt beszéde alatt megmutatta a közönségnek.

„A tudást a gimnázium teremtette meg, amely biztos alappillérként kísér életünk során” – emelte ki. A patinás gimnázium megbecsülését a pedagógusok értékteremtő neveléssel vívták ki. A szakkörök, kirándulások alkalmával az élmények mellett az erkölcsi nevelés terén is gazdagodtak a diákok. Nem véletlen, hogy az ország középiskolái közül a pedagógusi hozzáadott értékek szerinti rangsorban a Lehel Vezér Gimnázium a második.

Beszédét erre az alkalomra írt versével zárta: „ám a titka, ha netán valamit elértem, hogy jó iskola után, nem maradtam bután. A Lehel Vezér Gimnáziumé az érdem.” A közönség vastapssal köszönte meg a humoros, őszinte szavakat.

A megnyitót követően Sas Dániel zongoraművész és Móczó Árpád, végzős tanuló komolyzenei koncertjét hallottuk. Az estét Halmai Katalin operaénekes zárta, aki Kéry Tamás zongorakíséretével operarészleteket adott elő.