A jászok világa
A budapesti Duna Palota ad helyet a december 13-án nyílt „Színmagyar – A Jászok” című képzőművészeti kiállításnak. Ezen négy jászsági kötődésű festő- és grafikusművész alkotásain keresztül tárul fel a látogató előtt a jászok világa.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke beszédében feltette a kérdést: mitől magyar a magyar? A mai napig ugyanis nincs eldöntve, ki az igazi és ki a legjobb magyar, hiszen a kunok, a palócok, a hajdúk, a székelyek és a jászok is azt tartják magukról, hogy tulajdonképpen ők a legjobb és legigazabb magyarok. Mint kifejtette, igaz magyarrá a magyarsággal való tudatos sors- és kultúravállalás tesz valakit, ez a legfőbb nemzeti összetartó erő. Azt tartja a népi bölcsesség, hogy a szélvihar támadásaira a fa gyökerével válaszol. A mai értékzavarban, vagy inkább értéktelenség zűrzavarában nekünk, magyaroknak mindennél fontosabb viszonyulnunk a gyökereinkhez.
Borbás Ferenc, jászkun főkapitány beszédében utalt arra, hogy „a hétköznapokban művészeink azok, akik felvirágoztatják lelkünket”. Külön büszkeség, hogy a most kiállító négy művész jász mivoltát felvállalva vesz részt a tárlaton. Művészeink azok, akik tovább növelik erőnket és bizalmunkat abban, hogy a mai világban is van keresnivalónk, érdemes értéket teremtenünk és hogy hagyományőrző erőfeszítéseinket siker koronázza. Ezután név szerint szólt a négy kiállító művészről.
Somogyi Győzőről elmondta, hogy édesanyja révén a Borzákok nemzetségén keresztül kötődik a jász földhöz. 2014-ben a jász világtalálkozón a Salföldi Kopjások élén lovagolva üdvözölhettük. A jászkun főkapitány átnyújtotta neki a Borzák nemzetség családfáját, amit Szikszai Klára, Jászságért Díjas helytörténeti kutató készített.
Jánváry Zoltánt a jászapáti Utassy család sarjaként üdvözölte. Ő Jászapátiról szóló könyveket kapott és több olyan iratnak a másolatát, melyeket az Utassy család és az ő nagyapja jegyzett.
A jászárokszállási Bobák Lászlóról elmondta, hogy családja tősgyökeres jász család, és 1800-ig minden Bobák az Antal nevet viselte. Munkásságát méltatva megemlítette, hogy a művész a redemptio után kialakult gazdasági fejlődés nyomán létrejött tanyák világát nagyon érzékletesen mutatja be. Neki egy családtörténeti összeállítással kedveskedett.
A jászberényi kötődésű Molnár Jánost úgy mutatta be, mintha egy XV. századi grafikáról lépett volna le, amely a jászokat még az akkor viselt, varkocsba kötött hosszú hajjal ábrázolta. Képeit a népi motívumok, a paraszti arcok, a hímzésminták teszik a hagyományőrzők számára kedveltté. Molnár János azon országgyűlési határozat másolatát kapta, ami a redemptio aláírásának napját emléknappá nyilvánította.
Tóth Norbert, a kiállítás kurátora, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója szerint a mostani kiállítás fontosságát az adja meg, hogy oly korban született, amikor az évszázadok óta teremteni képtelen ellenkultúra pusztítását, vagyis a közös értékek lerombolását, a közösség rendjének felszámolását is kultúrának hamisítják. – „Ez a kiállítás annak üzenetét hordozza, hogy hittel és elszántsággal, összefogva megvívhatjuk harcunkat hagyományainkért, értékeinkért, együvé tartozásunkért” – mondta.
A megnyitón a jászapáti Jásztánc Alapítvány táncosai jászsági és moldvai táncokkal, Bódi Csilla pedig moldvai énekekkel kápráztatta el a jelenlévőket.
A kiállítás január 15-ig látogatható minden nap 9 és 18 óra között a belvárosi Zrínyi utcában. (Bp., V. kerület Zrínyi utca 5.)
- Emlékezés dr. Czettler Jenőre - 2021-05-12
- Helyén az emléktábla - 2021-02-11
- Hiánypótló kiadvány - 2021-01-11