Tabuk és arculcsapások
A hétköznapi ember ingerküszöbét egyre nehezebb áttörni: a médiumok elzárhatatlan csapjain zúdulnak ránk a néhány éve még tabunak számító szavak és képek. A Dumaszínház humoristái mégis a Tabuk nélkül címet adták műsoruknak, amellyel szerda este az Aranysas Rendezvényházban álltak a közönség elé.
Csenki Attila, Benk Dénes és Felméri Péter ráncigálta a tabuk kapuján a csengőt, mely szóáradatuk nyomán utat engedett a kacagásnak. Az est folyamán olyan témákat boncolgattak a humor élesre fent eszközeivel, mint a válás, az öregség, a vallás, a koldusok, a homoszexualitás, az emésztés végtermékei, és természetesen az elmaradhatatlan, kimeríthetetlen szex.
Az előadók közös produkciókban, majd egymást váltva léptek pódiumra. A színfalak mögött várakozó társukat rendre kifigurázták, amit a másik sejtett ugyan, de valószínűleg nem hallott, minthogy az elhangzott poénokat sem, mert akkor talán nem ismételték volna meg ugyanazokat a gegeket egymás után többször. A poénok azért általában ültek, bár néha kissé erőltetettnek tűntek, amikor a közönségből kipécézett delikvenshez szóltak a spontán beszólások. Benk Dénes árokszállási emlékekből épült gyermekkori sztorija szórakoztató volt, Csenki Attila pedig poénjai mellett sármjával is kivívta a közönség nőtagjainak elismerését.
A felszabadult jókedv kitartott a mintegy másfél óra alatt, talán csak akkor fagyott néhányak arcára a mosoly, amikor Felméri Péter a vallás kifigurázására fogalmazta meg gondolatait.
Tabudöngetés gyanánt előadott ízléstelen szövege inkább volt felháborító, mint vicces. A népes közönségből azért senki sem hagyta el felindultan a termet. Ízlések és pofonok tartja a mondás.
Mindenesetre azt hiszem, összességében a műsor folyamán inkább a tréfa csapta arcon a nézőket a ledőlő tabuk helyett.
a BerényCafé újságírója.
