Istenben kell bíznunk!

2016-12-162016-12-14 Buschmann Éva 0 Comments

A jászberényi Református Gyülekezet házába invitáló meghívóban az állt: adventi női alkalom, de természetesen a gyülekezet férfi tagjait is szívesen látta Mező István református lelkész és felesége. A hasonló összejövetelek rendszeresek, de különösen így év végén, amikor advent időszakát éljük, még több találkozásra, közös beszélgetésre, meghitt előadásokra nyílik lehetőség.

A jelenlévőket nem sokkal 15 óra után Mező István lelkész köszöntötte, majd Mező Istvánné vezetésével vallásos énekek csendültek fel, ezzel vette kezdetét a program. Ezt követően a férfitársak sem maradtak előadás, közös elmélkedés nélkül, ők egy másik terembe átvonulva a hit Ábrahám életében megnyilvánuló próbáiról hallhattak.

A hölgyek Pálúr Lászlóné előadását követték figyelemmel, aki Budapestről a Pasaréti Református Gyülekezetből érkezett Jászberénybe. Ruth könyvét, Ruth történetét osztotta meg a hívekkel. Kiemelte, hogy Ruth moábi nő volt, egy özvegyasszony, aki az anyósával Naómival nagyon jó kapcsolatot ápolt. Az anyósa biztatta, hogy menjen vele haza, az ő hazájába, „a nagy családba”, Izraelbe, hiszen nincs mi itt tartsa őket a sok tragédia – éhezés, halál –, után. Izrael istenéről Ruth már sokat hallott és megszerette, így Naómival ment a hosszú úton. Egy lett az istenük.

Betlehembe érkeztek Naómi és Ruth, anyós és meny. Épp aratás ideje volt, de nekik nem volt mit aratni, szegények voltak, éheztek, gondozatlan ház fogadta őket. Naómi tanácsolta Ruthnak, hogy menjen oda, ahol van „felszedegetnivaló”, vagyis az aratáskor elhullott kalászt, gabonaféleséget szedje össze, és majd ők abból teremtik elő a betevő falatot.

A folytatásban az előadó arról is szólt, hogy Ruth a moábiak vad istenét otthagyta, a családjával szakított, hogy az élő Istent válassza anyósa tanácsára. A történetet tovább folytatta Pálúr Lászlóné, melyből kiderült, hogy főhősünk talált egy szántóföldet, ahonnan gyűjtögetni tudott. Ott rátalált az asszonyra Boáz, a gazda, aki befogadta Ruthot, megismerkedtek egymással. Izrael istenére irányította a nő figyelmét, hiszen csak az ő szárnya alatt van igazi oltalom. Ruth később elismerte Boáz jogát arra, hogy őt feleségül vegye, hiszen számára ő volt a megváltó, aki segített a nehéz időszakban rajtuk.

Pálúr Lászlóné arra hívta fel a történet mesélése közben a figyelmet, hogy a szerencsejátékok helyett Istenben kellene bíznunk, hiszen üdvösség csak Jézus Krisztusban van. A történetben pedig Boáz volt Jézus Krisztus előképe. Isten igényt tart ránk, emberekre. Nem azért jött, hogy a földi komfortunkat biztosítsa, ő nemcsak jótevő, ő maga a megváltó.
A történet azzal zárult, hogy Ruth végérvényesen Boáz hitvese lett, egy gyermekük is született, aki Dávid király nagyapja lett.

Az előadó arról is szólt, hogy manapság a házasság nem divat, ennek kötelességét sokan nem vállalják, ellentétben az élettársi kapcsolattal.

A történet fő mondanivalóját összegezte a végén Pálúr Lászlóné, miszerint Ruth szakított a pogánysággal, és elkezdett kötődni Istenhez. Hogy mi magunk Istennel rendezzük-e be az életünket, vagy nélküle, csakis rajtunk múlik. Ruth könyve nem arra buzdít, hogy szakítsunk családunkkal, hagyjuk el országunkat, hanem egy istentelen világból térjünk meg Isten országába.