Örüljetek az Úrban szüntelenül!
Az adventi koszorú harmadik, hagyományosan rózsaszínű gyertyáján gyújtottuk meg az öröm lángját vasárnap. Jászberény közössége a Szentháromság téren ünnepelt, ahol Liga Konrád diakónus és Borbás Ferenc jászkun kapitány lobbantották fényre a várakozás harmadik gyertyáját.
Az adventi műsorfolyamnak nyitó eleme a legkisebbeket hangolta karácsony csodájának befogadására a Harlekin Bábszínház mesejátékával a Lehel Film-Színházban. A betlehemes hagyományokból építkező Egy jeles nap című bábelőadás Jézus születésének történetét mesélte el kedves bábokkal a gyermekek nyelvén. A város adventi koszorúja köré délután öt órakor érkeztek a városlakók, ahol Kertész Vilmos műsorvezető köszöntötte az ünneplőket, majd felkérte Liga Konrád diakónust, közvetítse öröm vasárnapjához kapcsolódó gondolatait. Hogyan lehetséges az elesettség, nyomorúság, szegénység fogalomkörét összeegyeztetni a meghittség örömével – tette fel a kérdést bevezetésül Konrád diakónus. A választ az Istenben való örvendezésben találjuk, mely érzés egészen mást jelent, mint amit ez a világ tud nekünk nyújtani. Emberi mivoltunkból adódóan mindnyájan vágyunk az örömre, békére, meghittségre, szeretetre. Ez a kívánság irányította ide lépteinket a mai napon is. A keresztények számára a legnagyobb, szívből jövő örömforrást az élő Isten jelenti, melynek szimbóluma az adventi koszorú színében különböző gyertyája. „Örüljetek az Úrban szüntelenül, emberszerető jóságtokat ismerje meg mindenki!”
Forgó Katalin és Deméné Ilonka Gabriella tanárnők állították össze a Lehel Vezér Gimnázium verses, dalos ünnepi műsorát, amit a diákok előadásában élvezhettünk.
–Annak idején a mennyei Atya jászolból készített szállást a fiának, az idei karácsonyon mi készítünk Jézusnak otthont a lelkünkben – mondta Borbás Ferenc jászkun kapitány a pódiumra lépve. Az advent a várakozás időszaka, amire bármely élethelyzetben időt kell szakítanunk, hogy kellőképpen felkészítsük lelkünket a megváltó érkezésére. Ezért fohászkodunk az Atyához és fiához, akár a régiektől tanult „Jézus segélj!” kifejezéssel, akár a jászok ősi kiáltásával a „Jézus nevében!” biztatással. Ahhoz, hogy megtaláljuk magunkban a valódi szellemi értékeket, a szavak valóságos értelmében is szükségünk van a feljebbvaló segítségére. Mennyivel nagyobb értéke van az embertársunk szemében tükröződő békességnek, szeretetnek, hálának mint az anyagi javaknak. Vegyük észre, hogy a nagy mammon nem minden, ne hagyjuk, hogy súlyával ránk nehezedjen! A személyes pillantás, a szó ma is ugyanazt jelenti, mint eleink idején, csak a közvetítő eszközök tárháza bővült. Küldjünk érzelmekkel, akár mosolyjelekkel írt üzeneteket akár Facebookon, akár e-mailben, de tegyük meg ezeket személyesen is, ha van rá lehetőségünk! Erősítsük meg lelkünket és ezzel közösségünket, identitásunkat! „Örüljünk tiszta szívből egymásnak, advent üzenetének, a Megváltó eljövetelének! Munkálkodjunk együtt az Istennel szeretett Jászságunk lelki békéjéért!” – üzente népének befejezésül a jászkun kapitány.
Gondolataik megkoronázásaként az öröm gyertyáját közösen gyújtották meg a szónokok. Ez időben fénylett fel a Békás-kút óriás koszorúja a Lehel Vezér Cserkészcsapat közreműködésével. Az ünnepi momentumot követően a cserkészek a Szent István Közösségi Házba invitálták a közönséget, ahol forró teával és harapnivalóval vendégelték meg a betérőket. Sokan időztek a szépen díszített parkban is kürtőskaláccsal, forralt borral, vásárlással és beszélgetéssel demonstrálva a szívből jövő közös várakozás örömét.
a BerényCafé újságírója.
